Az előző bejegyzés kapcsán felmerült bennem, hogy időről időre megoszthatnám veletek a nekem igen kedves játékok azon zenéit, amiket a mai napig szívesen hallgatok. Nem toplistáról van szó, mert a felsorolás erősen ad hoc jellegű, a sorrend pedig hasonlóan véletlenszerű.
Elder Scrolls III: Morrowind Title Theme
A Morrowind egy olyan játék, amibe sok évre visszamenőleg már hónapokat öltem bele, mégsem értem a végére, mert NEM AKAROM, HOGY VÉGE LEGYEN. Abba bele se merek gondolni, hogy ha egyszer esetleg eljutok Dagoth Ur barlangjáig, utána még van két kiegészítő is, mert úgyis megint el fogok veszni a mellékküldetések útvesztőjében. Én nem akartam Nerevarine lenni, miért nem lehet engem hagyni békében csatangolni?
Tomb Raider II Main Theme
Ide tehettem volna akár az első rész főcímdalát is, de ezt egy picit talán jobban szeretem. A Tomb Raider sorozat a gyerek- és kamaszkoromat végigkísérő örök kedvenc, hiszen egzotikus vidékeket bebarangolva, T-Rexeket és sárkányokat ölve, mesés kincseket összerabolva felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.
Ozar Midrashim (Legacy of Kain: Soul Reaver)
Ariel's Lament (Legacy of Kain: Soul Reaver 2)
A Soul Reaver trilógia Nozgoth világával, korokat átívelő történetével és rendkívüli igényességgel megírt dialógusaival ejtett rabul. A játékok zseniális és nem mellékesen még ma is elképesztően látványos ötletein túl (létsíkváltás!!) a szereplőket életre keltő szinkronszínészek teljesítménye révén is magasan kiemelkednek az átlagból.
Dark Age (Vampire: the Masquerade Redemption)
Még a Hellsinggel fémjelezhető nagy vámpírkorszakom előtt történt, hogy ez a nagyszerű RPG megjelent és végigment a teljes baráti körön. Angol tudásom kicsit gyérebb volt még a kelleténél, ezért 1-2 éve újrajátszottam, és még inkább élveztem a középkori Prágából napjaink New Yorkjáig többszáz évet felölelő, kereszteslovagból vámpírrá degradálódott tragikus hős, Christof Romuald életútját. Melyik férfi lenne manapság képes több évszázadon át kitartani egy reménytelennek tűnő szerelem mellett? : D