Sokunknál idővel eljő majd az idő, mikor úgy fogjuk érezni: "Én itt a fórumon már nem fogok 'kellni ." Ismerőseink már mással cseverésznek, régi jó 'barátink már észre sem vesznek. Bennfentesből lassan külsősökké válunk, az ifjonti hévvel (kik már repülőcsík hosszúságú szmájlikat húznak minden kommentjük után) a versenyt már nem álljuk. Laptopunk képernyője mint koporsó fedele, lassan rázárul majd billentyűzetünkre. Mi pedig, mint elárvult királyok, elnyúlunk odabenn, mint jó Drakula grófok. Vérszívó éji röpténk ritkaságszámba vált, pedig sok szűzi nyak még sok vámpírért kiált. Szájberlét általunk már csak szemlélve vagyon, eltört az igazság, oda a hatalom.
Persze ehhez saját életvitelünk változása is nagyban hozzájárul. Utódokat nemzünk a való világban (kik később majd a kibertér gyermekei lesznek), odvat építünk a párunkkal, hajtunk és hajtunk, hogy az élet javakban mért versenyében minél előrébb végezzünk. Harácsolunk, hogy rokonaink előtt mint jó hörcsögök, összevethessük pofazacskóink másikához mért nagyságát. Pillanatnyi diadalért nem létező érdekbarátságokat kötünk.
És közben szép lassan elfeledjük szájberlétünk minden egykoron megélt vígságát.
Az valaha volt Fórumharcos, a nemrég még létező Fórumkigyúrt, a Fórumkrisnás, a Fórumkurt és a többiek lassan mind Fórumnemkellekekké (igen: -kellekekké. többes szám) válnak.
Igazoljuk önmagunknak, hogy helyes azon eljárás, mely szerint egyik napról a másikra itt hagyhatjuk egykoron volt fórumszeretteinket. Igazoljuk, hisz ők nem is léteztek számunkra soha. Ők csak nikknevek a szájbertérben. Lehet, nem is valósak, lehet, hogy csak mesterséges inteligenciák.
Leveri őt a víz, szorongatja a megrendültség, villámok csapnak ki monitorából, s ölelik át gyengéden, de ő még mindig azt hiszi, hogy lehetősége van neki Fórumnemkellekké válni. Lehetősége van neki úgy eltűnni, mintha mi sem történt volna.
Figyelj Fórumnemkellek! Kellesz.