Veteran Gear lettem!! /Elértem a Gears of War 2-ben a Veteran Gear rangot/

Amikor a barátommal belekezdtük a storyba, mondta is nekem kb. 5

percenként, hogy a játék multija valami isteni jó mulatság. De én akkor

még nem éreztem késztetést, hogy egy FPS alapú játékkal online

multiplayert játsszak. Akkor még itt a fórumon jó néhányan ki is javítottak,

hogy a játék nem FPS, hanem TPS alapú játék. De hát honnan tudtam

volna én még akkor, hogy mi a különbség közöttük, hiszen eddig kizárólag

autós játékokkal játszottam onlineban. :-)

Mivel eddig nem voltak még ilyen típusú játékokban tapasztalataim, ezért

az első lépések igencsak botladozóak voltak, mint amikor az alig 6-12

hónapos kisgyermek járni tanul. Szinte lépésenként vallottam kudarcot,

ez pedig hamar a kedvemet szegte. Nem igazán értettem, hogy hol is

vagyok igazán a játéktéren, és emiatt nem láttam át, hogy pontosan mi is

történik körülöttem és velem. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy legalább

10-20 alkalommal lettem lelőve, mire sikerült nekem is valakit végre a

virtuális másvilágra küldenem. Ennek az eredménynek az öröksége pedig,

sajnos mind a mai napig meglátszik a statisztikámon. Akkor még örültem,

ha volt 1 killem egy-egy meccsen.

Az első áttörést, még a Szlovákiai Magyar barátaimmal tettem meg, a

tavalyi nyár folyamán. Rengeteg tanácsot és magyarázatot kaptam tőlük

a játék folyamán, hogy mire kell figyelnem, és hogy mit hol találok meg a

pályán. Mivel végre egy csapat tagja lettem, az eredményeim is kezdtek valamennyit javulni, de az esetek /head to head párbajok/ többségében,

még mindig én húztam a rövidebbet. Viszont még itt sem gondoltam arra,

hogy ezzel a játékkal hosszú távon játsszak. Egyszerűen csak arra

gondoltam, hogy a játékból megnyitok néhány online achievementet aztán

kész. Itt már sikerült több kill-t gyártanom a meccseken, de a halálozásaim

még mindig kiugróan magasak voltak.

Ám a Szlovákiai haverok folyamatosan mondogatták nekem, hogy a gyári

pályák legfeljebb a pocsék kategóriába valók a DLC-s pályákhoz képest.

Meg azt is, hogy a DLC-s pályákon az igazi a móka, mert azok nincsenek

annyira tele játékosokkal, mint a gyári pályák, meg különben is sokkal

jobban néznek ki. Viszont ekkor már jöttek a hírek, hogy lesz egy

negyedik DLC is a játékhoz, ezért én megvártam a megjelenését, mert

akkor még nem akartam kiadni 2000 MS pontot a már létező 3 DLC-hez,

amihez hozzájött volna a 4. DLC ára is.

Ezt persze jól tettem, mert a 4. DLC-t 400 MS pontos plusz áron adták

az összes eddig kiadót pályával együtt. Innentől kezdve egy hosszú

játékkal teli idő következet, elvégre még csak a 20. szintet tapostam, és szerettem volna az 50. szintet elérni. De sajnos idővel a Szlovákiai

barátok jó része lemorzsolódót, mert jóval előrébb jártak nálam a

rangban, és szinte megszűnt számomra emiatt, a csapat alapú játék.

Legalábbis így gondoltam, amíg meg nem ismerkedtem a jelenlegi Klán társaimmal, akikkel igen hosszú utat tettem meg, mire elértem a Veteran

Gear rangot.

Persze az elején velük sem volt egyszerű, de csak azért, mert ők egy

egészen más szinten jártak már a játékban, mint amit eddig ismertem

vagy tapasztaltam. Ezt pedig folyamatosan a saját szememmel láttam és tapasztaltam, hogy az ellenfeleink gyakran féltek a csapattársaimtól. A

hírnév ugyebár kötelez. Minden pályára megvolt a maguk stratégiája,

hogy mit és hogyan tesznek. Sőt volt "B" és "C" tervük arra az esetre, ha

az "A" terv nem működne. Ekkor értettem meg igazán, hogy miről is szól

igazán, egy online alapú játék.

Mivel végre egy komoly csapatba kerültem, és a tagja is lehettem, ez

magával hozta a játékon belüli fejlődésemet, aminek köszönhetően a

statisztikám is javult végre. Itt végre megértettem és megtapasztaltam,

hogyan is kell játszani ”CSAPAT” alapon, egy online alapú játékot. Szinte hihetetlen volt a különbség számomra, az eddig tapasztaltaktól, hogy az

ilyen magas szintű csapat alapú gondolkodás, mennyire más színben

tünteti fel a játékot. Végre voltak eredményeim is, és nem csak a szívást tapasztaltam a saját bőrömön. De a statisztikám még mindig csak a

pocsék kategóriába volt sorolható.

Az idei év Januárjában merült fel a kérdés, miközben Ridge Racer 6-al játszottunk a Klán vezetővel, hogy van e kedvem elérni a veterán rangot,

és segíteni ebben a csapat többi tagjának is, akik még nem érték ezt el.

/Ekkor még csak a Klán vezető volt Veteran rangú./ Természetesen volt

hozzá kedvem, de át kellett gondolnom, hogy ez pontosan mennyi idővel

és elfoglaltsággal jár, elvégre ekkor még csak 700.000 xp-nél jártam. Ezért

egy tervet állítottam össze, hogy ez a feladat napi szinten mennyi idővel

és munkával járna, hiszen év végéig szerettem volna elérni ezt a rangot.

Persze jó szokásomhoz híven túlteljesítettem /Sztahanov érdemrend nem

jár érte?/ a tervet, az elmúlt hónap bónusz hétvégéinek köszönhetően. Az

elmúlt 5 hónapban napi szinten játszottam a játékkal. Ha egyedül voltam,

akkor vagy az Annex-et játszottam vagy Hordáztam. Ha pedig fent volt a

Klán, akkor a Guardian játékmódot toltuk orvérzésig. A lényeg az volt,

hogy teljesítsem a napi szintre előírt pont mennyiséget.

Az elmúlt 5 hónap igen fárasztó és eseménydús volt. Sokszor éreztem

azt, a nagyon lagos meccseknél /80. szint felett/, hogy feladom, és nem

játszom tovább. De ezt a lépést végül nem tettem meg, mert tudtam, hogy

a célomat mindenáron el fogom érni. Még ha ez azzal is járt volna, hogy

minden egyes meccsen száz alkalommal lőnek le. Számos igen

kellemetlen emlékű meccsen vagyok túl, amikor a kezemben lévő fegyver

semmit sem ért, és szidtam emiatt az ellenfeleket. De ugyanakkor számos

olyan meccsen is, amikor engemet kívántak a pokolba az ellenfeleim, mert

én voltam a Host.

A Veteran rang meglépése tegnap este történt meg. Természetesen egy

ilyen meccset nem akartam akárkiként lejátszani, és az sem volt mindegy számomra, hogy melyik pályán történik ez meg. Mindenképpen COG

katonaként és a Dark Corners pályáin akartam a rangot meglépni. Ez

persze ahhoz vezetett, hogy 5 alkalommal is kiléptem a játékból, mert a

rendszer folyamatosan Locustként tett be a játékba, amit jelen esetben a

hátam közepébe kívántam. De végre túl vagyok rajta, és most már végre nyugodtan kijelenthetem, hogy én is elértem a Veteran rangot, és nem

kicsaltam, mint azt tették eddig sokan, a Magyar játékostársaim közül.

Ha már a csalás szót említem, akkor azt is le kell írnom, hogy számos

alkalommal ajánlották már fel nekem a lehetőséget a Veteran rang

megnyitására. De ezzel a lehetőséggel sosem éltem, mert a célomtól senki

és semmi sem tántoríthatót el. Elvégre számomra nem a cél volt a fontos,

maga a Veteran rang, hanem az oda vezető út, amit végig jártam érte. Ha visszatekintek az eddig megnyitott közel 1200 achievementemhez, akkor

igazán csak 2-3 darabra vagyok nagyon büszke, amit eddig megnyitottam.

Most hogy már elértem a Veteran rangot, természetesen nem áll meg az

élet. Sőt az eredményre úgy tekintek, mint a Japán harcművészetekben a

fekete övre. Ott ez az eredmény nem azt jelenti, hogy mesterré váltál,

hanem azt, hogy az igazi munka, más néven a mesterré válás csak ezután következik. Itt a Gears of War 2-ön belül, a játék számomra csak most fog

igazán elkezdődni, elvégre veteránná válni és veteránnak lenni nem

ugyanaz a dolog.

Ez természetesen azt jelenti, hogy ezután is játszani fogok a játékkal.

Persze most már nem napi szinten, mint ahogy azt tettem az elmúlt 5

hónapban, hanem most már csak heti 1-2 alkalommal fogok vele játszani.

Amúgy is segítenem kell még két Klán társamnak, akiket már csak egy

lépés választ el ettől a rangtól.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani.

Arcade Game's Forever