Jól ismert környezet vesz körül, szép zöld gyep alattam, balra az ismerős sövény, előtte megkopott hinta. Könyökömet a testemhez szorítom, kézfejem ökölben, és előre néz. Felszállok. De tök könnyedén, semmi erőlködés, semmi érelpattanós koncentrálás. Kábé 50 centivel lebegek a föld felett. Baró, kúúl. Lassan - mintha csak egy jetpack lenne a hátamon (pedig hát nincs) - megindulok előre. Úgy 30 métert teszek meg, majd leszállok. Mondom magamban: fasza. De már sejtem, itt valami bibi van, itt valami nem kóser. Szólok egy ismerősömnek, aki a közelben tartózkodik, jöjjön már ide egy pillanatra. Érkeztére megismétlem neki az előbbi mutatványomat, röpdösök kicsit. Ő ámul, én tovább röpdösök. Ellenőrzi, hogy nincs e fölöttem láthatatlan madzag amin esetleg be vagyok lógatva. Nincs. Átrepülök fölötte, bizonyítva, hogy alulról sem támaszt semmi. Nem is támaszt.
Kérdem tőle, ez hogyan lehetséges, hogy így röpködök össze vissza? Nem tudja a választ, csak ámuldozik. Kérdem tőle, nem csak álom ez az egész? Már hogy lenne álom, mondja, nézzek szét, tök élethű minden, ez bizony itt a valóság. Mondom neki, ez nem lehet valóság, ez csak álom. A valóságban nem röpködnek az emberek. De de, ez a valóság, bizonygatja ő.
Oké, trükkhöz folyamodok. Kérdem tőle, mi a mai dátum? Csak néz meglepetten, hogy kérdezhetek ilyet. Nem tágítok, mi a mai dátum, év, hónap, nap? Az évet könnyen eltalálja, a hónapot már nehezebben, a napról lövése sincs. Huszonhatodikát hablatyol, majd semmivé foszlik, ő és a táj is, és én felébredek.
Hajnali 6 óra van, 2009 október 13. Vigyorgok magamban, ennyire még soha nem voltam biztos abban álmomban, hogy álmodom. Röpdösni meg külön penge dolog úgy, hogy tudom, álom az egész.
A eb valszeg ott lehet elhantolva, hogy én balkezes vagyok, és mint köztudott, a balkezesek fejében nagyobb az átjárás a két agyfélteke között. Nálunk nem úgy van, mint nálatok jobbkezeseknél. Nálunk a kétoldali agysejtek néha átjárnak egymáshoz, nincs az a nagy elzárkózás, mint nálatok. Nincs éles határ, és nincs lövészárok sem. A balos sejt nem átkozza a jobbost, a jobbos nem lövi agyon a balost, ha az átrándul hozzájuk. Mifelénk úgy van, hogy a balos sejt (a racionális gondolkodásért felelős) átmegy a laza jobbosokhoz, és megtanítja őket vigyázzba állni. A jobbos (érzelmekért felelős sejt) meg átmegy balországba, és megmutatja a merev balosoknak, hogyan kell jól beb*szni.
Szóval van keveredés rendesen.
És ugyanez a keveredés a hátulütője is a dolgoknak: ugyanis meglehet, hogy a balkezes néhanap éber az álmában, de ugyanakkor az is igaz, hogy ő a való életben soha nincs igazán ébren.