Nagyszínpados élmény. Kizárt, hogy ilyen szűk keretek közé szorítsák, kizárt, hogy nem tombol az a kb. száz ember a lábaik előtt. Ez, és ehhez hasonló gondolatok jártak ütemre rázkódó fejemben, mikor az utolsó három (na jó, még kettőt, de aztán tényleg vége :)) szám dobhártyámat érte.
A nemjuci egy olyan zenekar, amit bátran, bármikor és bárkinek tiszta szívemből ajánlanék, hogy tessék, íme egy magyar csapat a puszta semmiből*, kissé döcögős promócióval, de valami elkúrt jó zenével - mert az a lényeg!
Különösebben nem szoktam rajongani és betülekedni az első sorba, most éppen elég vicces is lett volna, olyan szellősen álltak a fiatalok a zöld pardon klubszínpada előtt, míg a terület másik felén ment a vb... Eleve furcsa az egész, bár értem, de fel nem foghatom, miért nem állnak tömött sorok a kezdés előtt az utcán végtelen hosszan, s hogy miért nem mondjuk az all-time sziget nagyszínpadán enged(het)ik szabadjára ezt a hangot, ezt az erőt! Ők ennél bizony többet érdemelnek. Mert egészen egyszerűen többet is adnak!
- Ez így nem igaz, a tagok belterjes kis hazai alter színterünkön nagyon is jól ismertek, ha másról nem (! :)), Németh Juciról (többek között: anima sound system) már egészen biztosan hallottatok