Nagy levegő, beszív, kifúj. Itt az ideje az új tervek összekalapálásának, itt az ideje az eleddig meglehetősen statikus fejlődésregényem megírásának. Itt. Az idő. Az idő pénz. :)
Úgyhogy távlati terveimet fogom hamarosan (ígérem, egy héten belül) leírni. Addig is teaser:
-új honlapot fogok készíteni magamnak
-előfordulhat, hogy veszek egy gitárt
-egymillió százalék, hogy idén kint leszek a szigeten
-mindezt annak ellenére (vagy talán éppen azért? :D), mert sikerült megint belefutnom egy szerelemnek nevezett biokémiai, fizikai folyamatba - azt mondják, az ilyesmi ritka...
Kezdetnek ma (2010. június 12.) leugrom a HunHive-ba, ami bizony sokak számára ismeretlen. Mi is ez? Miért Echelon a poszt címe? Mi köze van ennek hozzám? Sőt! Minden egy borongós őszi napon / verőfényes nyári délutánon kezdődött (sajnos nem emlékszem, mikor). Kedvenc - mellesleg egyetlen - húgom megmutatta nekem, milyen harminc másodpercre a Marstól. Azután minden ment a maga útján: a banda addig számomra ismeretlen volt, még csak a színészvilág ifjú titánjai között sem tudtam, ki is az a Jared Leto. Talán én vagyok, az agyam fényesebbik felén, amit sohasem vettem észre? Vagy szupernóva a csillagokkal zsúfolt, mélysötét égbolton? Rövidre vágva: imdb, wikipedia. Ám azt, hogy "the Hive", még egyszeri halandó így sem igazán tudja hova tenni, így folytatom. Ez egy amolyan hely. Ez az a hely. Ahonnan minden küldetés elindul, ahol az együttes kedvelői találkozhatnak egymással, beszélgethetnek, újabb népszerűsítő akciókba foghatnak satöbbi. És most, a Szigetes koncert örömére úgy érezzük, mi rajongók (szívünk egyként dobog, örömünk visszhangot ver, igen, picit gyerekes, de épp ezért olyan felnőtt és emberi), nekünk is szükségünk van rá.
Tehát ma a dögletes melegben pakolni és festeni és takarítani fogunk.
Értük kint leszek a szigeten, miattuk (is, mert már érlelődik egy ideje) lesz gitárom. Ők tartották bennem a lelket, mikor már szinte minden jó kihunyt szívemben. Ők az inspiráció. Folytatás következik, stay tuned!