[Felidegesedtem (mint váratlanul elinduló villanymotor zárt csapágyában a kis golyók, kik ilyenkor azt szajkózzák: "..Ó, a büdös francba, már megint futni kell..nemigaz.."), és ezért valakibe bele kellett kötnöm. Kiráztam hát a sarokban gubbasztó pókot a hálójából, majd a pókszövetből készült építményt két ujjam között apró galacsinná gyűrtem, s hanyag mozdulattal a pók elé pöcköltem: "Bogozd ki." És ő nem vigyorgott teli szájjal. Egy apró mosoly nem sok, annyi nem hagyta el ajakát. Persze, hisz nem ő Batman örök ellenfele. Ő nem Joker.]
Milliárdnyi Joker szabadult szét szerte e világra, s gabajodott bele a net hálójába(izé..), mikor az első smile elindult (asszem talán '83ban?!) világhódító útjára. Mindenki boldog volt az új jövevény láttán, s örvendett a szíve, hogy immár mosolyt ragasztva az arcára ki tudja fejezni önnön érzelmeit. Örvendezett továbbá amiatt is a nép, hogy szájbermimikáját használva elejét veheti az ostoba félreértésekből fakadó, valójában nem is létező konfliktusoknak.
Igen ám, de történt valami. A Joker mosoly ott maradt az emberek arcán, rátapadt, ráragadt, s nem távozott onnan soha többé. Az emberek ha bosszúsak voltak mosolyogtak. Ha rossz volt a kedvük mosolyogtak. Ha bánat marta lelkük inkább sírt volna: mosolyogtak.
Egyesek persze megpróbálták levetni az álarcot, s egyetlen határozott mozdulattal - mint elhasznált ragtapasztól -szabadulni próbáltak az örök vigyortól. De miután megtették, tükörré változott monitoruk túlsó feléről ugyanaz a kőbe vésett mosoly nézett vissza.
Jokkeré vált a nép.
Azon kevesek, kik ellen tudtak állni a kísértésnek, Sötét Lovagokként harcoltak ellene. De mind hiába, lassan közelszik már a sötétség órája, s mind több vigyorgó őrült jut ama idővel számbélien rohamosan fogyatkozó, majd egymaga maradó igazságosztóra.
Nincs más út Batman: "Nevess velünk XD"