Az utóbbi időben úgy vettem észre, h elszaporodtak a káromkodások a naplómban. Bezony, túl sok itt a b*zmeg. Ezért a következő megelőző intézkedéseket foganatosítom:
Kedves B*zmegjeim, hozzátok szólok! Ti, akik egyre nagyobb számban sokasodtok itt, gyertek most ide hozzám, gyűljetek körém, mondandóm van néktek!
- a sok kis Bzmeg mind Kiccsidzson köré gyűl, aki kedvességből még meg is círógatja egy-két kölyökbzmeg fejecskéjét *
Nos, kedves B*zmegjeim... Barátaim!
Szeretnélek titeket megkérni arra, hogy tanusítsatok önmérsékletet. Ne bukkanjatok fel úton útfélen minden írásomban. Ne botránkoztassatok meg, és ne pukkasszatok polgárt. Ne tegyétek. Legyetek szelíd, jóravaló Bzmegek. Ne tüntessetek apró kis kezeitekben apró kis táblácskáitokkal, rajtuk a "Szabadságot a Bzmegeknek!" feliratokkal.
Ne követeljétek azt, ami nektek soha nem fog megadatni. Mert Ti soha nem lehettek szabadok! Mert ha szabadok lennétek, és elfogadottá válnátok, akkor saját létezésetek értelme foszlana semmivé. Hisz Ti, hős Bzmegek, a szabályt erősítő kivétel vagytok! A tiltott gyümölcs, ami már korántsem lesz olyan édes, ha általánosan elfogadottá, hétköznapivá válik. Legyetek hát büszkék arra, h ti A Bzmegek vagytok!
- rámutat egy kifejlett Bzmegre
Igen, Te is Bzmeg! És Te is, Bzmeg!
Szóval a mondandóm lényege, hogy nem szeretnék egy ideig Bzmeget és Bsszátokmeget látni a blogomban. Ha esetleg mégis ide merészkedne valamelyikőtök, azt - és ezt vehetitek fenyegetésnek - kénytelen leszek a felismerhetetlenségig kicsillagozni.
Vagy egyszerűen KIBSZLAK TITEKET INNEN A PCSÁBA!