A púrhabbarát

'Emondom:

Sokakhoz hasonlóan bizonyára köztetek is vannak olyanok, akikre ha rájön, nem tudtok a járdán menet közben nem rálépni( v éppen direkt rálépni - betegsége válogatja) a csíkokra. Ezt kényszerbetegségnek nevezik.

Nos, nekem is van egy ilyen kényszerbetegségem( nem súlyos, de van): Nem tudom elviselni (legalábbis egy hétnél tovább biztosan nem), ha páratlan a barátlistám. Ez van, ezzel születtem, nem tudok mit tenni ellene, nekem már így kell leélnem az életem.Tehát a purhabbarátom az a személy, akit azért jelölök be, hogy kitöltsem a hézagokat a barátlistámon.

Tudjátok: A purhab az az anyag, amivel a réseket töltik ki különböző helyeken. Pl ajtótok beállítása után benyomják a habot, és az megszilárdul (a purhabbarát is ilyen: be kell nyomni a résbe, és ő ott megkeményedik. Bár lehet még nyomogatni, nem lesz olyan nagyon kemény, csak kb mint a lépésálló hungarocell. De fontos, hogy soha ne tördeljük meg a purhabbarátunkat - mint a hungarocellt szoktuk - mert az nem illő).

Persze a purhabbarát semmivel sem kevésbé barátabb, mint egy hagyományos barát. Sőt! Ugye mindenki ismeri a mondást: " A purhabbarát az ember legjobb barátja!"

Azt ugyan nem tudom, hogy ha eldobnék egy botot, az én purhabbarátom visszahozná e nekem... Én mindenesetre visszahoznám neki! Továbbmegyek! Ha az a bot történetesen fehér lenne, még jóindulatúan rá is szólnék: " Na mivan cimbora, dacos vagy, hogy a szemgolyódat dobálod?!"