Vicc éstére

A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni.

Hosszú éveken át vándorolt, mígnem

elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa

hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a

legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba.

A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását

kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot

építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a

misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a

temetéseken. Sok év telt el így.

Egy közönséges mise végeztével, egy kora

tavaszi, h"uvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a

gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a

templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt

ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:

• Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.

Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta,

majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan

tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a

kíváncsiság. Azt kérdezte:

• Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?

A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy

szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és

elszelelt.

Egy héttel később, megint csak kifele jövet a

templomból a pap megint szembe találta magát a

templomkertben a fickóval. Az így szólt:

• Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az

újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a

paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de

rögtön rá is kérdezett:

• Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a

fél citrom?

A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a

pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó

kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a

falu végében kifulladt, és csaknem elájult.

Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös

alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést.

Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel

töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő

vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A

pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a

fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:

• Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.

• Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek,

áruld el, miért kell neked ...

A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában

volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni,

mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás

nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd elt"unt

futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott

úszni. Bosszankodva tért haza.

A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a

25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha

már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt

is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már

biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.

Vasárnap, ahogy bezárta a templomot,

megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:

• Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a

futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:

• Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?

A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána.

Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton

futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék

szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel

felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön

maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.

A következő héten a falubeliek furcsállva

nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra

mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán

viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan

gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt

felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike

futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a

zsebébe tette.

Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a

misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és

bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen

végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.

• Pap, kérlek, légy jó, és ...

A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:

• Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?

A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a

folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá.

Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az

elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára.

A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy

másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a

szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy

repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta

magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a

roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált

bejáratot; azt kellet valahogyan kinyitnia.

Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét

minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak

kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben,

úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett

feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel

tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az

idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.

• Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

• Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben

cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és

megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?

A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap

kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a

nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta,

futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá,

egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig

sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. ő azonban nem

állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat,

és ügyködni kezdett a zárral.

Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva

feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt

a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan

odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan,

barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:

• Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap.

Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt

az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?

• Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet.

Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek!

A pap jó volt, és nem mondta el.