Olaszországból jelentkezem 4. rész Milánó

Rómából Milánóba többféleképpen is el lehet jutni. Mivel volt alkalmunk személyesen is megismerni az Olasz autóvezetési morált, ezért az

autóval való közlekedést már itthon elvetettük. A repülő, mint lehetőség, túlságosan is komplikált lett volna, a városba be illetve kijutás miatt. Arról

nem is beszélve, hogy még az Olasz belföldi járatokon is, plusz két órával korábban kellett volna ott lenni az indulás előtt. Pontosan emiatt, végül a

vonattal történő közlekedést választottuk, hiszen ezek a város

központjából indulnak és érkeznek meg.

Ez egy valódi gyorsvonat, bár a kanyarokban egy kicsit lassú. :-)

Az út vonattal Rómából Milánóba közel 600 kilométer volt, de csak 3 óráig

tartott, köszönhetően annak, hogy gyorsvonattal mentünk, ami valóban

gyors volt. Idehaza hiába is keresnénk hasonlót, mert még véletlenül sem léteznek ilyen vonatok. Arról nem is beszélve, hogy a pályák állapota

itthon, nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk mögött. Nem egyszer

éreztük a gyorsulás miatti füldugulás állapotát, ami miatt pihenni csak alig tudtunk. Ráadásul ez a vonat, menet rendszerint indul óránként Rómából Milánóba. Viszont az valóban érezhető volt, hogy a gyorsvonat a

kanyarokban tényleg lassú, mint ahogy azt már a TAXI 3-ban is

megjegyezték. :-)

Gigantikus méretű /min 8x8 méteres/ Megan Fox reklám kép.

A vonat pontos volt, persze ez külföldön természetes állapot, nem úgy,

mint Magyarországon. Mivel a Rómából induló utolsó vonattal jöttünk, emiatt igencsak későre értünk be Milánó központjába. Ideje volt végre szállást is keresnünk, mert elég későre járt. Rögtön elsőre találtunk is egy

”ALKALMASNAK TŰNŐ” helyet, amiről 1 percen belül kiderült, hogy nem

más, mint egy „PIROS LÁMPÁS HÁZ”. Mivel ilyen helyen nem akartunk megszállni, inkább kerestünk magunknak egy másik szállást, de sajnos a környékbeli összes szállodában kiadták már, az összes szabad helyet.

Csak másnapra ígértek helyet nekünk az egyik szállodában, ahol reggel

már le tudtuk adni a csomagokat.

A Milánói pályaudvar is van olyan nagy, mint a Római.

Ezt szokták pofára esésnek hívni, így kénytelenek voltunk a pályaudvaron reggelig csövezni. Nos a Milánói pályaudvar éjszakai és hajnali világa

igencsak érdekes, telis tele van érdekes emberekkel, akik csak a

lehetőséget lesik, hogy némi ”jövedelemhez” jussanak. Számos olyan pofa

ment el mellettünk, akik miatt piheni, nem lett volna ildomos, hiába is voltak a pályaudvaron ott a biztonságis emberkék. Mint a sivatagban a dögevők,

úgy köröztek folyamatosan a pályaudvaron ezek az emberek.

A marhára unalmas "híres boltok utcája" egyik boltja a sok közül.

Szerencsénkre egyikük sem akart minket megtalálni, ami annak is

köszönhető, hogy együtt voltunk és folyamatosan figyeltünk magunkra. A

reggel viszonylag hamar eljött, emiatt a csöves pályafutásunk hamar befejeződött, és végre elindulhatunk legfontosabb úti célunk felé /Villa Balbianello/ amiről már írtam. Másnap reggel a szállodában, egy bőséges

reggeli után /annyit ehetünk amennyit akartunk/, a nyakunkba vettük a

várost, hogy itt is körbenézünk. Mivel már csak egyetlen napunk maradt,

így kénytelenek voltunk erőteljesen szelektálni, hogy mit is nézünk meg a városból gyalogosan. Természetesen ”shopingoltunk” is a megmaradt pénzünkből, mivel üres kézzel ugyebár nem illik hazamenni.

A FERRARI bolt kirakatában található eredeti 2010-es Forma 1-es autó.

Elsőként az itteni ”Celebék és Gazdagék” utcáját érintettük, ami tömve volt emberekkel, amit egyáltalán nem értettem, mert hihetetlenül sterilnek és unalmasnak tartottam az egész utcát, de még az üzleteket is. A Dolce & Gabbana-nak például öt üzlete is volt abban az utcában, de hogy minek, arra

én nem jöttem rá.Miután kiunatkoztuk magunkat a ”híres boltok utcájában”, szépen továbbmentünk, hogy más üzleteket is megtekintsünk. István

barátom kedvenc Nike boltjában is betértünk, ahol tapasztalhattuk, hogy a

foci VB már a nyakunkon van. Itt kapható volt a legfontosabb országok csapatainak a mezei és cipői, természetesen minden méretben és

formában. A Magyarországi Nike boltok felszereltsége, a közelében

sincsenek nyugati társaikhoz, amit nem csak az USA-ban, hanem itt is tapasztaltam.

A Milánói Dóm kívülről.

Miután már túl voltunk a x. bolton is, belebotlottunk a FERRARI Milánói

boltjába, ami mindannyiunk tetszését elnyerte. Ez a bolt csupán 6 szintes

volt, és mi mással lett volna tele, mint FERRARI-s cuccokkal. A bolt

bejáratánál ott volt, az idei Forma 1-es évad egyik eredeti autója is, persze

motor és elektronikai kütyük nélkül. Ráadásul ezzel lehetett fotókat is

készíteni, mintha te lennél a Ferrari istálló hivatalos pilótája, de sajnos

igencsak borsos /kb. 20 EURÓ-s/ áron. Ennyit nekem sajnos ez nem ért

meg, így én beértem azzal, hogy a kirakaton kívülről készítettem fotókat.

A milánói dóm ólomüvegei

Mivel már mindannyian shopingoltunk, ideje volt végre egy kis kultúrát is magunkra ragasztanunk. Mivel a közelben volt a Milánói Dóm, vagy ahogy

én neveztem el, a ”Milánói DOMUS Áruház”, ezért úgy gondoltuk, hogy

érdemes lenne kicsit bentről is megtekintenünk. A Dóm-ba való belépéshez

elég hosszú sor állt, de szerencsénkre ez csak pár percig tartott. Itt csak

elég komoly biztonsági ellenőrzés után tudtunk bejutni, mivel a bejáratnál kormány katonák álltak, akik fémjelző detektorokkal ellenőriztek minden

egyes csomagot. Ezek a detektorok nem voltak kis pályások, mert nálam

még az mp3as lejátszómra is riasztott, ami nem nyomot többet 10

grammnál. A belépés szerencsénkre ingyenes volt, amit Róma után a

”fizess mindenért” felfogás után, végre örömmel fogadtunk.

Foci stadionok minden mennyiségben.

A Dómon belül sajnos nagyon rossz fényviszonyok voltak, szinte egyetlen értékelhető fotót sem sikerült készítenem, pedig megpróbáltam mindent.

Ezen persze nincs mit csodálkozni, mert ahogy már egyszer írtam ezt

direkt teszik, hogy a sok turista anyagot eladhassák. A sok szobor és

festmény ugyan, már a könyökömön jött ki, de a Dóm színes ólomüvegei

még engemet is megfogtak. Az egyik tájékoztatóban olvastam is, hogy

egész Olaszországban itt a Milánói Dóm-ban vannak, a legtöbb és

legnagyobb ólomüveg festmények.

A Milánói Scala

A Dóm közvetlen közelében, a bevásárló utcában találtuk meg a következő érdekességet, ami nem volt más, mint a Milano Urban Center, ahol meg

lehetett tekinteni, Európa legnagyobb foci stadionjainak az eredeti makett

terveit. Sőt ott volt a madárfészek néven elhíresült stadion is. Itt

megközelítőleg 15-20 focistadion eredeti makettjei és tervrajzai volt kitéve,

amit még én is megtekintettem, annak ellenére, hogy a focit nem tartom

sokra.

Sok-sok évvel ezelőtt, még ez a rendőrautó üldözte a rossz fiúkat.

Innen alig egy kőhajításnyira volt a ”Teatro alla Scala” más néven a Milánói

Scala, vagy ahogy én neveztem el a ”Milánói Skála Áruház”, ami többnyire kulturális eseményeknek add otthont. A Scala olyannyira egyszerűen néz

ki, hogy elsőre nem eset le nekünk, hogy tényleg azt látjuk, és csak a megvásárolt képeslapokkal sikerült azonosítanunk, hogy tényleg azt látjuk. Persze ez is inkább csak belülről érdekes, de ide most nem tudtunk

bemenni, valami zártkörű esemény miatt.

Egy Milan drukker véleménye az Interről. :-)

Ahogy haladtunk tovább végső úti célunk felé, a város több pontján

tapasztaltuk, hogy valamilyen ünnep van most Olaszországban. A rendőri jelenlét elképesztően magas volt, és szinte minden téren volt valami

rendezvény és kiállítás. Az egyik téren ki voltak állítva, régi és új rendőrségi járművek, amik között volt, ma már kuriózumnak is számító gépcsoda.

A Milan stadionja a szombat esti meccsen.

Városnéző utunk legutolsó állomása nem volt más, mint a Milánói foci

stadion, ami a Milan-nak és az Inter-nek ad otthont. Szerencsénkre pont

aznap este volt a Milan-Juventus összecsapás, amit bár nem néztünk

meg, de a meccsre való rajongói készülődést élesben láthattunk. A látvány, ahogy a rajongók készülődtek a nagy meccsre, elképesztően hangulatos

volt. Az a sok ember, akik kijöttek szurkolni kedvenc csapatuknak, és a

rengeteg árus, akik kismillió kelléket árultak, mind hozzájárultak a hangulat emelkedéséhez. A rajongók között voltak szép számmal minden

korosztályból, és nem csak a gyerekek, vagy a 20-40 közötti felnőttek

voltak. Hanem voltak szép számmal, nyugdíjas korú szurkolok is, amin még

én is meglepődtem, hogy milyen nagy számban voltak ott azon a meccsen.

Milánó és környéke, immáron fentről.

Ezek után már nem volt más dolgunk, mint összekapni a csomagjainkat, és kimenni a reptérre, hogy a kora reggeli géppel hazarepüljünk. A hazafelé

vezető utunkon szerencsénkre már nem akadtak gondok az ”elszállsz erlájsz”szolgáltatásaival, aminek külön örültünk, bár megjegyeztem

barátaimnak, hogy ez azért van, mert Olaszországban vagyunk, és nem Magyarországon.

Összegzésképen az utat sikeresnek értékeltük mindannyian a barátaimmal, hiszen láthattuk a STAR WARS filmek valamennyi Olaszországi forgatási helyszínét. Ráadásul tudtunk olyan fotókat is készíteni a helyszíneken,

amiket eddig másoktól nem láttunk. Ezen felül pedig sikerült végrehajtanunk

még valamit, amit az eddigi Olaszországi beszámolóimból kihagytam. Ezt

persze direkt tettem, mert tartom annyira értékesnek, hogy egy külön blog bejegyzést érdemeljen, amit hamarosan meg fogok tenni.