Küklopszlét

A szemöldököm ugyanis eltűnt. Persze nem mindkettő, hanem csak az egyik. Illetve az eddigi kettőből lett egy. Összenőttek. Pedig mit küzdöttem azért, hogy ne így legyen!

Először csak borotváltam az orrom fölött lévő szőrszálakat, de miután ennek következtében úgy megerősödtek, hogy karvastagságú, kisebb farönkökre kezdtek emlékeztetni az említett szálak, rájöttem, módszert kell váltanom. Jött a csipesz, amitől (nem)kicsit b*zinak éreztem magam, no de mit tehettem, nem akartam ilyen fiatalon Körmendi Jánossá válni.

Szóval húztam, húzogattam a vastagabbnál vastagabb "fatörzseket" ki a fejemből, de odabenn valószínű, hogy valami szőrgyár működhet, fáradhatatlan munkásokkal. És én és a csipeszem ugyan megmérettettem magam velük szemben, de végül alul maradtam, és hagytam az egész huzigálós mókát a 'csába.

Így történt, hogy szemöldököm nincsen már csak egy (bár inkább olyan, mintha egy fejemen lévő, nem létező sapkának lenne a sildje. Nem baj, legalább soha nem süt majd a szemembe a nap).

Persze ettől még nem vagyok teljesen mitológiai lény, ahhoz még az is kell, hogy a szemgolyóim is összenőjenek. De gondolom, már arra sem kell soká várnom. És akkor igazi küklopsz (egyszemű) lesz belőlem.

De talán nem olyan rossz ez a küklopszlét. Van az embernek (illetve küklopsznak) egy bunkója, meg egy barlangja, és fenn él a hegyekben. Néha - gondolom - ha arra téved pár ember azokat agyoncsapja a bunkójával, vagy megeszi őket, ha esetleg azok még szemtelenek is, és be is szólnak neki, hogy "Na mi van, p*naszemű! Hahaha!"