Púpblog

Nos, ez a púp megvan, mióta az eszemet tudom. Úgy hozzámnőtt. Tökéletes a munkamegosztás közöttünk, én cipelem őt mindenhova, ő meg csak ott van. Mindent együtt csináltunk, együtt voltunk jóban és rosszban, együtt jártunk iskolába, együtt örültünk és szomorkodtunk is. És egy valamiben mindig biztos lehettem: emberek, szerelmek, jó és rossz dolgok jönnek és mennek, de ő mindig itt van velem.

Hát ezért is érintett engem oly megdöbbentően a felfedezés: eltűnt a púpom! Egyszerűen ELTŰNT! Megnéztem egy tükörben is (mert amúgy tapintással szoktam vele kommunikálni, és a kapcsolatot tartani - apropó, szerencsehozó púp is ám ő! Aki megérinti, gazdagabbá válik, mint egy arab olajsejk, kinek még a disznóganajzó lapátja is smaragddal van kirakva, s boldogabbá, mint milliónyi párzó kérész együttvéve!), de hűlt helyén kívül semmit sem láttam. Még kis bőrömbe karcolt jeleket sem észleltem egykori tartózkodási helye körül, mivel esetleg üzent volna nekem. Nem láttam ilyen pici írásokat a hátamon, hogy: "Elmentem futni" vagy "Kertbe vagyok" esetleg "Segítség, elrabolt a púpmaffia!" vagy "Jaj, bekísért a púprendőrség, mert tiltott helyen álltam, ők meg púpk*rvának néztek!"

Nem, sajnos semmi ilyen üzenetet nem láttam a hátamon. Pedig az megnyugtatott volna, mert akkor tudnám, hogy nem csak egyszerűen itt lettem hagyva, mint a kiskutya, kit az erdőszél mellett hirtelen megálló autóból egyszerűen kitessékelnek a rengetegbe.

De ő nem ilyen púp, nem lehet ilyen. Ő egy jó púp volt, aki a gondomat viselte, terelgetett életem során. Amolyan indikátorpúp szerepet töltött be az életemben. Jelezte azt, ha jó úton járok (ilyenkor összement picire, és ez most komoly, nem vicc), és azt is, ha nem (ilyenkor megnőtt, drabális méretűre, persze csak az ő szerény eszközeivel).

Mondjuk azt észrevettem, hogy az utóbbi időben rendesen apadni kezdett, ment össze egyre inkább, ezzel is bizonyságot adva nekem, hogy helyes az ösvény, melyen haladok. De azt azért nem gondoltam volna, hogy itthagy. Hogy így egyszerűen felszívódik.

Biztosan úgy gondolja, nincs már szükségem a "tanácsaira", és már nem fogok letérni a helyes útról. Ő egy igazi barát. Feláldozta magát értem..

Szeretlek púpom, mindig is szeretni foglak. És soha nem feledem, amit értem tettél.