Az út

"Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg."

Belegondoltatok már, hogy mihez kezdenétek, ha egy esetleges atomháború/világvége/stb "szerencsés" túlélői között lennétek? Ahol az emberi értékek megszűnnek létezni, ahol mindennap a túlélésért kell küzdeni, hol társakkal, hol magányosan, reményvesztetten...

Talán a Fallout3nak köszönhető, hogy az utóbbi időkben nagy érdeklődést mutatok az ilyen témájú dolgok iránt, legyen az játék, film vagy valami más. Valahogy nagyon beletudom élni magam a néha durván reális jövőképekbe, és általában mindig egy fontos kérdés merül fel bennem elsőként... vajon tudnám-e a könnyebb utat választani, vagy képes lennék mindenáron a túlélésért küzdeni. Ezt a kérdést boncolgatja az általam nemrég látott Az út c. film is, mely nagyon nagy hatással volt rám. Az alapsztori a szokásos, egy katasztrófa/háború bár voltaképpen mindegy mi miatt -a film erre a kérdésre nem is ad egyértelmű választ- az emberiség nagy része elpusztul, a nap örökre eltűnik az égboltról és az éghajlat igen zorddá válik. A megmaradt túlélők egy része "rossz fiúkká" válik, ami többnyire annyit tesz, hogy saját fajtársait is elfogyasztja a túlélés érdekében, a szerény kisebbség pedig a régi értékeket szem előtt tartva próbál kitartani. Egyesek azt mondják, délen melegebb van, oda kell eljutni mindenkinek. A főhősünk (az apa) kisfiával ebben a tudatban szintén délnek indul.

Az apa minden erejével azon van, hogy fiát fel tudja nevelni ilyen körülmények között is, azon fáradozik, hogy "jó fiút" faragjon belőle. Fel akarja készíteni Őt arra az időre, amikor már nem lesz mellette. A film az Ő szenvedéssel, szomorúsággal, de azért néha boldogsággal teli útjukat meséli el. A történet nem akciódús, magát a világot amibe belecsöppentünk nem fogjuk jobban megismerni, csak az apa-fiú kapcsolatba ad mély betekintést. Így nem nevezhető akció, sőt talán még kalandfilmnek sem. Maga a színvilág nagyon visszafogott, a szürke és annak színárnyalatain kívül nem nagyon fogunk más színekkel találkozni, néhány visszaemlékezést leszámítva. Ha már felhoztam, maguk a visszaemlékezések általában nagyon hirtelen jönnek, és hirtelen távoznak, fél percnél talán nem hosszabbak, és így éles kontrasztot állít a két világ között. Mindent egybevetve, aki szereti az elmélkedős, "beleélős", nem akció-dús és elsősorban poszt apokaliptikus filmeket, azoknak bátran ajánlom. Lehet, hogy páran unalmasnak, üresnek, találják a filmet, de azok legalább valós képet kapnak egy esetlegesen bekövetkező mocskosul zord világról. :)

U.i.: Bocsi, hogy a felétől kicsit átmentem filmelemzésbe. =D