treme

Szóval az a helyzet, hogy David Simon új sorozatát már hónapok óta türelmetlenül vártam. A HBO szárnyai alatt tevékenykedő író-rendező nem ismeretlen a tévéműsorok világában, többek között neki köszönhetjük a The Wire című, öt évadon át futó szériát, mely kedvenceim között foglal helyet. Nehéz megfogalmazni, mi is ragadott meg a Baltimore-i rendőrség és alvilág történetében, illetve most, a Treme-ben. Simon művei nem sodródnak az árral. Nincs a múltba való visszatekintés, a események megtörésével és megkavarásával érdekesebbé varázsolt történetvezetés, és rész végi cliffhanger, az ember mégis alig várja, hogy megkapja a következő dózist. Szerencsém volt a Drót esetében, a sorozat már lefutott, mikor bepróbálkoztam vele, így szünet nélkül darálhattam le az öt évadot, a végén pedig többet akartam. Simon szinte egyedülállóan képes visszaadni az élet ízét. Így szó szerint. Mintha csak kimennénk az utcára, és szétnéznénk. Nincs fikció, akció, semmi, csak az élet, ahogy mi éljük, mégis olyan nagyszerű, hogy nem győzünk betelni vele.

A Treme nem siet, és nem is kell neki. A sorozat New Orleans városába vezet minket, ahol a Katrina hurrikán utáni nehéz időkben követhetjük figyelemmel az ottaniak életét. Miről híres a város? Természetesen zenéjéről és jellegzetes konyhájáról, a témára fogékonyak pedig kiváló kiszolgálást kapnak. Nem akarok messzemenő következtetést levonni, hiszen még csak a pilot-on vagyunk túl, de Simon ismét megcsinálta. A Treme-t egyszerűen üdítő nézni. Minden életszagú és egyszerű. Kicsit sajnálom, hogy nem érezhetem át a dolgot, a Katrina az amerikaiak saját nemezise, itt, Magyarországon nem jellemzőek a természeti katasztrófák, a televízióban látva pedig nyilvánvalóan nem ugyanaz a dolog.

Simon meginvitálta néhány munkatársát az előző szériából, így nem hiányozhatott Wendell Pierce, aki állandó jelleggel elkummant néhány dollárt a taxisoktól, s tökéletesen megbirkózik a főszereplői státussal. Clarke Peters a lokálpatrióta zenész szerepében még kibontakozásra vár, de John Goodman és Steve Zahn már most dicséretesen teljesítettek. A sorozat fontos eleme a zene, a jazz, egy spirituális utazás ugyan nem sül ki belőle, de elnéző leszek, a stílus kedvelőre talált bennem már évekkel ezelőtt. A minőségre pedig a HBO is felfigyelt, jövőre sem maradunk Treme nélkül. De nem siessünk ennyire előre, élvezzük, ahogy lassan csordogál a történet, megismerjük a karaktereket, akiket majd remélhetőleg sok-sok év múlva nehezen engedünk el, és kibontakozik előttünk a Big Easy.