Amekkora múlt és háttér áll az öreglány mögött, kész csoda lett volna, ha egyszer sem sikerül a legjobbak közé kerülnie. Nos egyszer azért sikerült. Az első blogbejegyzéseim egyikében épp arról írtam, hogy milyen kevés sorozatnak sikerült a totális minőségi csőd után visszatérni a megfelelő kerékvágásba. A Crystal Dynamics megcsinálta, a Legend korrekt lett, a nyitó epizód ihlette Tomb Raider Anniversary egyenesen nagyszerű - ez utóbbi kapja a megtisztelő 69-es helyet.
Ahhoz, hogy visszarántsák a mélyből a szériát, egészen a gyökerekhez kellett visszatérni a reboottal (ami nem remake, mint sokan tévesen hiszik). Az a vicc, hogy ezzel a régi fény visszatért, de nem lett semmivel sem több a sorozat - vérprofin hozza azt, amiért régen szerettük. És az eladások szerint működik is a dolog.
Aztán jött az Underworld kisebb változásokkal, újraírt engine-nel és kicsit kusza level designnal - bizonyos pályák húsz percesek voltak, mások két órásak, a rejtvények egy része pazar volt, másik részének pedig alig volt értelme - egy lépés előre, egy hátra. Azt hiszem bármennyire is jók az alapok, ugyanazt még egyszer nem lehet már eladni és a változtatásokat nem mokkáskanállal kell majd adagolni a jövőben. És idővel a „kivágunk megint az utcára egy fél stúdiónyi alkalmazottat valamelyik cégtől, ha képtelenek vagyunk kezelni a saját problémáinkat” sem lesz célravezető, kedves Eidos.
A jelenlegi irányvonal üzletileg bármikor indokolható, kevés kockázatot rejt magában, akár még három újabb epizódot is elbírna milliós fölötti eladásokkal, ezer platformon. Emelem a kalapom, köszönöm a kellemes órákat, de egyben ki lehet jelenteni: elég volt, jöjjön csak a Guardian of Light. Mit veszíthetünk vele?
Örökké emlékezetes pillanat: Back from the grave.
Mélypont: The same old shit.