GIGABLOG - Glorious comeback

Nos igen, pénzügyi válság, meg munkanélküliség és az ebből fakadó okosságok sokszor határozzák meg az életünk - persze ez is egy komoly előny, már ha van elég eszünk, hogy kihasználjuk ezt.

Az elmúlt pár hétben nem igen tudtam online életet élni, mivel sajnos bizonyos okokból nem tudtam teljesíteni a T-home felé a fizetési kötelezettségeimet. Ez magával vonta azt, hogy két havi tartozás után egyik napról a másikra lenyomták a netem. Hát ez van. Annyira nem estem kétségbe, bár így egy fokkal nehezebb munkát találni, de hát nem fogunk belehalni, vannak egyéb alternatívák is mint tudjuk. Hanem aki nagyon besózott ettől, az az anyám volt. Ő ugyanis eléggé aktív online életet él, a nagynénémmel, Andival egyetemben, aki mellesleg vendégségben van nálunk már egy ideje. Na szóval anyámnak a net függését csillapítania kellett, úgyhogy az elmúlt hetekben ő rendszeres net kávézó látogató lett. Csodálkoztam is egy picit, mert érdekes módon, azért nem estem kétségbe személy szerint a net hiányától, max picit idegbaj rontott rám, mert ez megint azt érezteti, hogy baj van pénzügyileg a családban. Na de sebaj. A remény hal meg utoljára - hogy én előbb az mindenképp ziher.

Nembaj, addig megpróbáltam magam elfoglalni, és egyéb elfoglaltságokat találni - bár eléggé le voltam korlátozva sajna, mivel a bérleteim is lejártak, és pont nem volt cash hogy most én Pestre utazgassak. Jó, néha megoldottam, mert voltak okok, amiért benn jártam, de eléggé költséges mulatság lett belőle.

Hát kezdjük el a nők munkáját végezni, amit ők maguk szívesen nem csinálnak meg. Pl. mosogatás, és ez csak egy példa volt. Jó unaloműző volt a számomra, valamint ismét elkezdtem rendszeresen edzeni, ami az elmúlt fél évben sajna kimaradt, de megvallom őszintén, baromira hiányzott az életemből. Örömmel konstatáltam, hogy a tavasz már nem hogy a bejáratban, hanem egyenesen a spájzban van, szóval lekopogom, de remélem nem lesz több hó meg mínusz fok mostanság. Szerintem kaptunk belőle mind bőven eleget erre az évre.

Elkezdtem felfedezni az otthonom könyvespolcait, mert amúgy imádok könyveket olvasni, de valami rejtélyes oknál fogva a mai napig nem csekkoltam a szülői könyvtár tartalmát. Minő meglepő, de baromi érdekes olvasmányokra leltem. Pl. egy könyvre ami Nostradamusról szól, vagy egy Warhammer 40k könyvet, még az eredeti Ian Wattson-os időkből, a legelső kiadásból. Picit megviselt, de jó állapotban volt. Egy igazi kincs nekem.

Szóval elvoltam, már-már magam is megleptem milyen jól elvoltam net nélkül, az egyedüli dolog amiben Béci barátom segítségét kértem az a - tessék most megkövezni nyugodtan - Facebook-n a petville-ben az állatkám etetése volt, meg Deviantart-n pár privát jellegű üzenet megtekintését, de amúgy ennyi, slussz meg passz.

Bécivel is találkoztunk úgy két alkalommal, megnéztük egyik nap a Wanted című filmet, amit a mai napig szeretek, még akkor is ha egy bődületes ökörség a maga kanyarlövéseivel (Pont a minap láttam a Discovery-n egy Mythbusters részt, ahol pont azt próbálgatták, hogy meg lehet-e ezt csinálni a valóságban. Mily meglepő hogy nem.) de nekem tetszett, könnyű, szórakoztató film, ha az ember nem feledi el, hogy filmet néz aminek szórakoztató célja van, akkor szerintem teljesen jó darab, sőt nekem a játék is tetszett amit a film folytatása gyanánt készítettek, bár csak a demóval toltam, de elvoltam azzal is. Valamint néztünk youtube-n nála pár videót, leginkátt Kitty0706 ökör Half Life 2 G-mos-s random állatságai voltak terítéken, a szokásos felkiáltással miszerint "PILLS HERE!" ami pár napra beleégett a fejembe, sűrű röhögőgörcsöt kiváltva belőlem, és belőlünk egyaránt.

Aztán jött egy nap, mikor megrázó hír érkezett nekem telefonon. Apám jelentette be, hogy megoldotta a pénzügyi válságot, egy kis családi összefogással (ha nem sértek meg senkit eme magán jellegű dolgot nem osztanám meg itt), és hamarosan talán talpra tudunk állni. Egyszerre ijedtem meg és könnyebbültem meg. De nem is ez a lényeg. Tegnap volt pontosan, miszerint majd megdöglöttem az unalomtól. Literally. Felébredtem reggel 7-8 körül, de annyira nem volt semmi dolog, semmi lehetőség, hogy visszafeküdtem és aludtam du. 2-ig. Hát jól nem éreztem magam tőle, de legalább ment az idő... közben meg állatságokat álmodtam. Végül felkeltem, mert ott volt bennem, hogy nem mehet így el ez a nap, ez egyszerűen nem helyénvaló! Gyengének éreztem magam a sok alvástól, és a közérzetem is rossz volt tőle, így feltápászkodtam, és ismét nekifogtam tevékenykedni a ház körül. Haszna volt: a ház most rendben van és öröm ránézni. De ott volt bennem egy gondolat, miszerint nem szólhat erről ez a nap... történnie kell valaminek, ami miatt picit felkavaródik az állóvíz. És megtörtént.

A volt munkahelyemről a főnököm akit csak Atesznak hívunk, telózott nekem, hogy problémák akadtam a papírjaim fénymásolataival - ja igen mert időközben ha minden igaz újra fogunk alakulni - és menjek már be még ma, mert nem várhat a dolog. Na igazi megváltás volt nekem ez a hívás. Összekaptam magam, amennyi zsém volt összekaptam, és irány horány a vonat, hogy mihamarabb túlessünk a dolgon, közben apámmal is beszéltünk, és mondta, hogy a papír munka után menjünk el egy T-pontba mert akkor ki fizetnénk a számlánkat. Úgy is lett. A papírmunka simán és gond nélkül ment, közben be tudtam nézni egy Office Depot-ba hogy megkérdezzem tudnak-e szerválni a tönkrement irodaszékemhez alkatrészt, ha tudom a típusát, amire egy igenlő választ kaptam, ez már fél siker volt. A T-pont-ban 258-as számot húztam, a sor a 246-nál tartott, szóval volt időnk bőven...

Ki volt állítva egy telónak - azthiszem a Samsung Galaxy-nak - egy gigantikus másolata, érintőképernyővel mindennel, csak kb 20-szor nagyobb volt mint az igazi telefon. Láttuk, hogy egy kislány próbál játszani a cuccal, épp a Jewel Puzzle-t próbálgatta, de szegény nem boldogult a játék szabályaival, így hamar elvesztette az érdeklődését a dolog iránt. Úgy voltam vele, addig szórakozom vele én, időnk úgy is sok van. És apám is odaállt mellém. És hiszitek vagy se, mint két nagy gyerek elkezdtünk játszani együtt az idő elütése kép. Több pályát átvittünk, meg jókat röhögtem, mert apám eléggé nehezen érintkezett a technika új csodájával az érintő képernyővel, ugyanis mindig olyan erővel bökött rá a képekre, hogy kilengett tőle a monitor, sokszor azt hittem mindjárt lezúzza nekem a masinát aztán meg bajban leszünk... Oda is mondtam neki hogy "Apa ez érintőképernyő nem nyomógomb..." és mutattam neki, hogy szinte csak simogatni kell a drágát, nem odavágni neki egyet. Jót röhögtünk ezen a jeleneten, és lassan ő is hozzászokott. Talán hülye belegondolni ebbe a szituba, de apámmal vagy 2-3 éve nem volt ilyen jó közös élményem, szóval ez nekem sokat jelentett.

Közben mondta, hogy neki még munkája lesz a nap, vagyis már az este folyamán, mivel addigra már este 6-7 felé járt az idő. Felajánlottam neki, hogy segítek neki, mert dolgom úgy sincs, hazamenni nincs kedvem, és legalább hasznossá teszem magam. Szóval dolgoztam vele, segítettem a melójában, ami a régmúlt gyerekkoromra emlékeztetett, mert még egész kicsi voltam, mikor apámmal együtt dolgoztam és segítettem neki. De komolyan jó érzés volt. A régmúlt idők jutottak tőle az eszembe. És apám is jól járt, mert így hamarabb tudott ő is aludni térni. Még meglátogattam nagymamám, és megnéztem az új lakást amit vett nagyim, meg lebonyolítottam pár telefont, majd hazaindultam. Volt egy megérzésem, hogy mire hazaérek, ismét lesz egy csomó munkám. És összejött. Reggel mosogattam, mire hazaértem már megint tele volt a mosogató mosatlannal. Nem tudom hogy milyen nők élnek nálunk, de hogy a mosogatás nem erősségük, az száz... Szóval még estére is volt programom.

És a mai nap? A mai nap lógással telt. Bementem Érdre csavarogni picit. Nem volt komolyabb dolgom, csak némi kaját kellett magamnak haza hoznom az ebédhez, de annyi időm volt mint a fene, hát lógtam, és benéztem mindenféle üzletbe. Voltam bútoráruházban, ahol eléggé fájt a szívem egy-egy szebb bútor láttán... meg hanyatt estem hogy némely takaró és párna huzatok jó 10 ezer forintos áron vannak, csak mert szép minták vannak bennük, pl sárkányok vagy japán kanjik. Viszont találtam egy tökre ökör dolgot. Amit meg is vettem. Szóval nem távoztam üres kézzel. Plusz találtam még egy istenatomcsászárkarajzsírfekaállat sport szaküzletet. Apám... a paradicsom nekem. Tréning ruhák, hátizsákok, csuklópántok, könyökvédők, kosárlabdák minden mennyiségben tökre jó áron... jön a tavasz és a nyár, ideje lesz betáraznom magamnak cuccokkal, mert igyekezni fogok minél több időt a szabadban tölteni. (Valakinek kedve egy bringatúrához?) Végül most este 6 környékén jött meg a net. Szóval visszatért minden a régi kerékvágásba. Vagy talán mégsem.

Az elmúlt napokban jobban ki tudtam használni a szabad időm, és ez tökre jó volt. Nagyon, nagyon, NAGYON régen volt, mikor ilyen hosszú és komoly blogot tudtam írni. Igyekezni fogok visszatérni erre a metódusra. :P

Addig is az erő legyen veletek.

Külön köszönet azoknak, akiknek volt ereje ezt a megablogot végigolvasni. Nektek külön pacsi, puszi meg amit akartok. :)