Megtaláltam a könyvecskémet... :D
1677-ben egy viharos éjjelen Richard Chapel, az angliai Buckfastleigh Brooke Manor nevű birtok ura elhunyt.
A legenda azt tartja, hogy azon az éjjelen kísérteties vérebek vonyítottak dühöngve a ház körül, a haldokló lelkére várva.
A nemes úr halálát elbeszélő másik változat szerint Richard Capelt - aki egyébként arról volt híres, hogy fiatal lányokat ejtett fogságba és a közeli Hawson Courtba zárta őket - a sátán vérebei addig üldözték Dartmoor környékén, amíg holtan össze nem esett.
A fantomkutyák ugatását állítólag gyakran lehetett hallani Dartmoor lápos vidékén.
Az ebek előszeretettel kísértettek Wistman's Wood erdejében is, a mohával benőtt, évszázados, göcsörtös fák között.
Hogy halála után ne kelhessen ki a sírjából, Richard Capelt igen mélyre temették a buckfastleigh-i templom déli oldalán.
Sírjára súlyos oltárkövet tettek, erre pedig egy kis házat emeltek, amelynek egyik oldalát erős vasráccsal borították, a másikba egy kis tölgyfa ajtót vágtak, hatalmas kulcslyukkal.
A legenda szerint Richard Capelből az évszázadok során valamilyen vámpírszerű lény vált.
A falubeli gyermekek még az 1970-es években is eljátszották, hogy tizenháromszor körbejárják a házat, majd egymás ujján bedugják ujjaikat a kulcslyukon, várva, vajon beleharap-e Sir Richard.
Arthur Conan Doyle valószínűleg Capelről mintázta a sátán kutyája című regényének egyik figuráját, a hitvány Hugót.
Elbeszélése színhelyéül Dartmoort választotta és a gonosz földesúr legendáját a Fekete Kutyáéval kapcsolta össze.
Dartmoor neve szorosan összefonódik a kísértetkutyákkal kapcsolatos legendákkal..
Az egyik történet egy földművesről szól, aki a szerencsétlen nap után, sötét éjjel lovagolt hazafelé, étlen-szomjan.
Ahogy elhaladt egy kőhalom mellett, hirtelen különös kutya-falka érte utol.
A férfi odaszólt a kutyákat kísérő vadásznak, s kérte, adjon neki a zsákmányából egy vadat.
"Nesze!" - kiáltotta a vadász és egy batyut vetett oda.
Amikor a földműves hazaért, s nem találta legkisebb fiát, a keresésére indult, de hiába.
Másnap, mikor szétbontotta a csomagot, a saját gyermeke holttestét találta benne.
A történetet Németországban is ismerik; ott azt állítják, hogy a pokol kutyái a meg nem keresztelt gyermekek lelkét szedik össze.
Úgy vélik, Dartmoor mocsaras vidékén is ezeket a kis lelkeket keresik, amikor üldözve végigrohannak Abbot's Wayn, rémületbe ejtve a juhokat és lovakat.
- április 14-én a nemrég egybekelt házaspár, William és Mary Barwick sétát tettek az észak-angliai York környékén.
Azért házasodtak össze, mert Mary terhes volt; William viszont meg akart szabadulni tőle.
Belökte feleségét a tóba és addig tartotta a víz alatt, amíg az asszony meg nem fulladt.
Ezután William kivonszolta a holttestet a partra, elrejtette a bokrok közé, majd másnap éjjel visszatért, hogy elássa a tetemet.
Mary sógorának, Thomas Lofthouse-nak azt mondta, hogy feleségét nagybátyja házába, Selby-be vitte, aki egészen a gyermek megszületéséig gondoskodik majd róla.
Egy héttel később Thomas épp a kertjét öntözte, amikor egy nőalakot látott közeledni a tó felé, amelyből a vizet mert.
A nő leült a fűbe és messziről úgy látszott, hogy egy fehér, csomagszerű tárggyal játszik, amelyet az ölében tartott.
Amikor a férfi vödre kiürült, a tó felé indult, de addigra a np már eltűnt.
Úgy rémlett, a jelenség Maryre, Thomas feleségének a testvérére hasonlít.
Amikor elmesélte az esetet feleségének, az rögtön arra gondolt, hogy testvére már valószínűleg halott.
Elmentek hát Selbybe, s kiderült, hogy Mary nem tartózkodik férje nagybátyjánál.
Április 24-én Thomas jelentette az esetet York polgármesterének.
Még aznap letartóztatták Williamet, aki beismerte ugyan, hogy felesége belefulladt a tóba, aztán ő ijedtében eltemette, de az asszony meggyilkolásában ártatlannak vallotta magát.
Ám a holttesten látható sérülések, amelyek akkor keletkeztek, amikor a férfi erővel a víz alatt tartotta Maryt, William bűnösségét bizonyították.
Halálra ítélték és felakasztották.