Army Of Two - The 40th Day - TESZT

Rios és Salem ismét színre lép és jobban adják a kemény-bunkó csávót mint valaha. Azt hiszem ezzel sok mindent el is mondtam a játékról, ám azért mégis több van itt mint amit egy mondattal ki lehetne fejezni. A történetre nem pazarolnék leütést és senkit sem untatnék vele. Legyen elég annyi, hogy igazából semmi eget rengetőről nincsen szó, nincsenek mély érzelmi konverzációk és értelmet is igénylő események. Lövöldözni kell a rosszakra, ám ezt stílusosan.

A grafika sajnos silány. Olyan mértékben nevetséges a dizájn, hogy kifejezni nem tudom azt is megmondom miért. Vannak hatalmas robbanások, épületek szakadnak le, falakon mennek át autók, de mindez annyira gagyin néz ki, hogy ezért inkább vicces. Csúnya a környezet textúra. Nem véletlen, hogy szinte nincsen külső terület. Van egy pálya ami annak tűnhet de igazából az is le van fedve. Általában épületekben kell követni egy lineáris útvonalat. Nincs ezzel gond, de az első rész után több helyszínváltozás kellett volna. Igénytelen, hogy a hihetetlennek látszó háttéreseményekkel próbálják kompenzálni ezt. Ellenben a fegyver és a karakterek vizuális elemi, pedig kifejezetten jók, így különösen látszik a tereptárgyak igen ronda kivitelezése.

A tartalom az viszont igen bő. Sok fegyver van amikkel tényleg szinte legózni lehet. Hatalmas a személyre szabási lehetőség. Ezzel növelhetjük esélyeinket a harcban és nem mellesleg jobban néznek ki a fegyverek is. Tehetünk távcsövet a gépfegyverre plusz még egy shotgunt és erre rá még egy hangtompítót meg egy dobtárat. El lehet vele lenni az egyszer biztos. Megtalálhatóak a hagyományos G36C, M16, de vannak olyanok amiket eddig nem igen láthatunk. Távcsöves snipers gránátvető és társai. Igen hangulatos puffogtatást adományoznak a játékosoknak. A mennyiség sem utolsó több mint 20 puska áll rendelkezésükre, hogy az egyébként igen jól kidolgozott harcban használjuk. Ami nekem emellett nagyon tetszett, hogy amennyiben regisztrálunk az armyoftwo.com weboldalon, akkor szerkeszthetünk magunkat saját maszk és páncél dizájnt, melyet a honlapról el is küldhetünk magunkat a játékba. Lehetőség szinte végtelen van, de egyszerre csak 5-öt menthetünk le. Ezeket használhatjuk a single playerben és multiban is egyaránt.

A játékmenet nem sokat változott de mégis vannak újdonságok. Az egyik ilyen, hogy parterünkkel bármikor játszhatunk kő-papír-ollót. Ennek semmi értelme, de eme silány humor próbálkozást még elnézzük. Ami viszont tényleg igazi változás az a kamu megadás lehetősége. Bizonyos helyzetekben előrefuthatunk feltartott kézzel és eljátszhatjuk az ellenfélnek, hogy megadjuk magunkat. Ők mit sem sejtve előbújnak amikor is társunk váratlanul előbukkan és elintézi amit el kell. Küldetések közben a főszál mellett van egy-két mellékes feladat is. Ilyenek a co-op döntések amikor dönthetünk egy ember sorsa felöl. Vannak pozitív és negatív döntések, az adott személy lelövése az utóbbihoz áll közelebb. A pályák során egyszer-egyszer találkozhatunk túszhelyzetekkel. A civilek tulajdonképpen mint gyűjtögetnivaló jelennek meg mert plusz pénzt nem kapunk értünk és semmivel sem érezzük majd magunkat többnek ha hagyjuk őket meghalni. A partner AI sokat fejlődött, de még mindig hülye ahhoz, hogy szorult helyzetben életben maradjon vagy akár minket életben tartson sokszor több múlik a szerencsén mint rajta. Hála istennek azért annyira nem vészes a helyzet még normalon sem, de hard fokozatot kizártnak tartom, hogy meg lehet csinálni vele. A lövöldözés, fedezékbe vonulás és a verjük össze a másikat viszont nagyon is élvezetes (erről szól a játék), de semmi több. Ne várjunk többet mint egy jó kis agyatlan lövöldözés.

Azonban a fegyvereket immáron bárhol cserélgethetjük a játék közben nem kell megvárnunk semmilyen mentési pontot vagy ilyesmit. A Y hosszan lennt tartásával könnyen elérhetjük a Weapon Customization menüpontot és innen lehet a különböző variálásokat végrehajtani.

Nagyon jó dolog az új Gears Of War szerű statisztika. Néha-néha kiírja a játék, hogy az egyes achievementekhez mennyi hiányzik. A Pause menüből pedig elérhetjük mindenkori statisztikánkat, így nem nehéz megmondani mihez mennyi kell illetve érdekességnek is jól jöhet. Amit hiányolok azok az elsőben megjelenő Back-To-Back események. Konkrétan 1-2 van a játékban és azok fele annyira élvezetesek mint az első részben. Az első fél percben nem jön senki aztán hirtelen megjelenik egy egész állam hadsereg.

Hosszú single kampányra ne számítsunk. Normalon olyan 5-6 óra végigvinni a játékot. Persze ezután jöhet még Co-Op móka és hasonlók. Sajnos a 4 fős kooperatív mód egyenlőre csak az előrendelők számára érhető el, de egy hónap múlva mindenki játszhat majd vele.

A fegyverek dizájnjáról már esett egy kevés szó, ám most jöjjenek az effektek. A puska robogás kifejezetten jó. A robbanások nagyot szólnak és jól néznek ki (már mint azok amiket mi idézünk elő gránáttal pl). Ez elmondható a szinkronról is. Bár iszonyatosan bugyuták a párbeszédek, ennek ellenére vagánynak tűnnek és a szinkron szinte tökéletes. Rios és Salem szinte folyamatosan szekálják egymást és azt, hogy ez érdekessé is válik csak a szinkronszínészek átélésének köszönhetik, nem pedig a szavak jelentésének. A zene átlagosnak mondható, néhol észre sem vesszük így nincsen kiemelkedő jelentése.

Összegezve az Army Of Two The 40th Day akár olyan mint az első rész. Sokminden nem változott, grafika ugyanaz, játékmenet ugyanaz a helyszínek és a fegyverek mások, de lényegében nem sok a különbség van. El lehet vele lenni és aki rajongó annak biztos ez is tetszeni. Érződik, hogy nagyon ott akart lenni, de sajnos nem igen sikerült. Az első rész után többet, szebbet jobbat kellett volna. Tőlem kap egy 7 pontot, de ennél semmivel sem érdemel többet.