dirty

Mielőtt bármilyen taglalásba kezdenék a Codemasters legújabb játékának, a Dirt második részének próbaváltozatáról, meg kell jegyeznem, nem vagyok az autós, versenyes játékok rajongója. Régebben még szívesebben leültem egy-egy példány elé, főleg a Need for Speed első részei élveztek bizalmat, illetve a Colin McRae széria negyedik része, de az enyhe vonzalom hamar véget ért. Idővel ráébredtem, hogy a legtöbb nemembelivel ellentétben nem érdekelnek a négykerekű masinák, de úgy amblokk a járművek sem. Tavaly utolsó próbálkozásként nekiültem a Forza Motorsport második epizódjának, de a karrier kipörgetése után nem éreztem további késztetést az aszfaltszaggatásra. Az autóktól való eltávolodásom azonban nem csak a videojátékokban érhető tetten. Régebben rendszeres nézője voltam a Forma 1 közvetítéseknek, állomásról-állomásra követtem a pilótákat, az évek alatt azonban egyre kevesebb időt szenteltem a száguldó cirkusznak, míg teljesen el nem hanyagoltam. Ma már a versenyzők palettáját sem tudnám felsorolni.

Ebben a „válságos”, de állandósult helyzetben kattintottam a Dirt 2 bemutatójának letöltésére irányuló gombra, hogy aztán párszáz megabájt lecsorgása és egy rövid telepítés után számítógépemen nézzem meg, képes-e az újabb sárdagasztás a lehetetlenre: visszacsábítani a versenyes játékok világába. Annak idején az első rész is felkeltette a figyelmem, roppant látványos, könnyed délutáni szórakozásnak ígérkezett, az akkori sűrű megjelenések mellett azonban hamar elvetettem a kipróbálás lehetőségét. Most azonban semmi sem tarthatott vissza, s lelkes kisgyerekként vetettem rá magam az őrült száguldásra. Ami először szemet szúrt, az a teljesen interaktív menü. Elsőre roppant látványos: lakókocsinkban nézhetjük meg a következő verseny bemutatóját, tapasztalati pontjainkat, de bármikor a hátunk mögött hagyhatjuk szerény hajlékunkat, hogy az emberektől nyüzsgő porban vizsgáljuk meg járgányainkat, állítsuk be a nekünk megfelelő értékeket. Mint említettem, kezdetben igencsak frissítően hat ez az újfajta megközelítés, egy idő után azonban a lassú haladás és a folyamatos ismétlődés miatt unalmassá, monotonná válik, ráadásul minden verseny előtt kötelező jelleggel végig kell néznünk a preview videót, ami nálam már másodjára kicsapta a biztosítékot.

A lényeg azonban maga a száguldás, ez pedig elsőrangú. A demo-ban két pályán mérhetjük össze tudásunkat riválisainkkal. Először egy baja nyergébe ugrottam be egy kis körverseny végett. A látvány rögtön a földbe döngölt, mintha valóban ott lettem volna. A grafikára nem tudok mást mondani, mint hogy realisztikus, egyszerűen minden fantasztikusan néz ki. Az autók megcsillannak a napfényben, a célegyenesen áthaladva pedig nem győzzük csodálni a kilós sárréteget. A por felkavarodik a gumik alatt, a víz úgy fröccsen szerte-szét, mint még soha, s végre a nézők is vállalhatóan festenek. Továbbá úgy tűnik, egy számomra régi hiányosságot javítottak ki, mégpedig a „betonnövények” problematikáját. Korábbi játékokban elég volt nekihajtani a legvékonyabb cserjének, már romokban hevert járgányunk, itt azonban a valóságnak megfelelően elterítjük a szerencsétlen flórákat. A vezetés itt igazi, könnyed élmény. Nem (legalábbis nem nagyon) kell figyelnünk a gumik kopására, az üzemanyagra, csak a tiszta adrenalinra. Több nehézségi fokozat közül is választhatunk, én naiv módra belevetettem magam egy izmosabb kihívásba, azonban a kihagyott évek és ezzel az elkopott tapasztalat rögtön megmutatkozott. Autómat még az úton sem tudtam tartani, nemhogy felvenni a versenyt a többiekkel. A böszme homokjárókkal nagyon jól szórakoztam. Érezni a súlyúkat, egy nagyobb kanyarban mintha magával húzna a több tonnás szerkezet, ütközésekkor pedig berezonál a kamera, mintha adási probléma lenne, igazi telitalálat. Ezúttal nem érezzük úgy, mintha egyedül lennénk a pályán, ellenlábasaink minduntalan eleresztenek egy laza beszólást a közös rádiócsatornán. Ugyan ez a stílus nem feltétlenül áll közel hozzám, a hangulaton mégis sokat dobott. Természetesen az igazi CM hangulat sem maradt el, hiszen a másik bemutatóversenyen egy rallyra kihegyezett kocsi volánja mögé ülhettem be, hogy a többiek által felállított időlimittel szálljak ringbe. Nem volt rossz felidézni a régi emlékeket, de ma már sokkal inkább találtam unalmasnak, mint izgalmasnak. Gyorsan vissza is tértem a tűzijátékkal megtámogatott Kaliforniai pályára. A soundtrack hűen tükrözi az amerikai szellemben készült produktumot, ez már az új világ szerelmeseinek szól. Egy kicsi félsz azért még most is itt bujkál bennem, hiszen az NFS zsáner is a vagány modor felöltésével vesztette el támogatásom, itt pedig ki sem lehet fogyni a lazaságból. Az a pár kör mindenesetre nem váltott ki belőlem semmilyen ellenszenvet.

Talán leszűrtétek, hogy a Dirt 2 kellemes kikapcsolódást jelentett. Ennek ellenére nem fogom megvásárolni. Bár pörgős és gondtalan, idővel a folytonos ismétlések, az állandó száguldás elvenné a kedvemet az egésztől, így meghagyom a legújabb off-road készítményt annak, aminek először elkönyveltem: egy kiváló szórakozást nyújtó játéknak. Akik vérbeli rally tartalomra számítottak, azok minden bizonnyal csalódni fognak benne, viszont ha szereted a nyugat autósvilágát, felfogását és a lazaságot, akkor a Dirt 2 minden bizonnyal a Te játékod lesz. Azt meg merem kocáztatni, hogy az év legszebb játékával van dolgunk.