Konyvismerteto...
Jelenlegi Halo rajongasomig, hosszu utat tettem meg. Ha valaki azt mondja nekem 3 evvel ezelott, hogy a Halo egyik kedvenc franchise-omma novi majd ki magat, valoszinuleg a kepebe rohogok. Annak idejen sem a Halo 1, sem pedig a Halo 2 nem ragadott kulonosebben magaval (bar a masodik resz multiplayer modja azert szerzett nehany kellemes orat). Aztan valamikor 2008-ban elkovettem azt a hibat, hogy megvettem a Halo 3-at (akcios volt es amugy sem volt akkoriban sok jatekom a frissen vasarolt Xbox-ra). Oszinten megvallva eloszor nem voltam oda a jatektol (nehez levetni az elozo reszek irant erzett negativ erzelmeket). Egy jo FPS-nek talaltam a jatekot, am semmi extrat nem leltem benne. Legalabbis eloszor….
Ahogyan teltek a honapok, azon vettem eszre magma, hogy mar minimum 6-szor teljesitettem a kampanyt (ide ertve a Legendary fokozatot is) es a multiplayer is egyre gyakrabban tolti ki szabad esteimet. A valtozas lassu volt es szinte eszrevehetetlen, de idovel kezdtem eszre venni a jatek erenyeit: a fenomenalis online modot, a theater opciot, a frenetikus AI-t es a csatakat amiknek reszese voltam emiatt, valamint azt az odaadast es jatekelmenyt ami az egesz Halo-t athatja (amihez hasonlot talan csak a Blizzard jatekokban veltem felfedezni). Kesobb, ahogyan nott a skill-em (es ezzel egyutt az onbizalmam is) egyre tobb kihivast talaltam az online modozatban, a pontot az i-re viszont a co-op opcio tette fel. Negyen jatszva ismerosokkel ujra olyan erzes fogott el, mint anno meg a PC-s idokben, mikor lan-on jatszottuk a Half Life-ot ejszakakon at. Nem akartam, talan meg kuzdottem is ellene, de idovel engem is beszippantott a Halo.
A kovetkezo lepes az univerzum iranti burjanzo erdeklodesem kielegitese volt. Am leven, hogy relative keson kapcsolodtam be a dologba, elriasztott a piac telitettsege. Volt vagy 10 konyv, tomerdek kepregeny, akciofigurak, tarsasjatekok, etc., egyszeruen nem tudtam, hol kezdjem, igy inkabb fel is adtam a dolgot es a figyelmem inkabb a Gears of War konyvekre oszpontositottam. Aztan nemreg kijott a Halo Encyclopedia es azon vettem eszre magma, hogy minden szabadidom a helyi konyvesboltban toltom a konyvet bujva. A 350 oldalas monstrum egy olyan vilagrol rantotta le a leplet, amirol fogalmam sem volt, hogy letezik. Kenytelen voltam beismerni, hogy bizony a Halo univerzum mogott sokkal tobb van, mint azt a jatekok sejtetik, es nincs tovabb, muszaj lesz elmelyulnom benne. Nemi Internetes kereses utan beazonositottam az egyik olyan konyvet, amely nem resze egyik sorozatnak sem es hirtelen felindulasomban megrendeltem (a Halo Encyclopediaval egyetemben). Ugyhogy eme hosszura nyult bevezeto utan alljon itt a Halo: The Cole Protocol rovid ismertetoje.
Mint mar emlitettem, a konyv nem resze egyik sorozatnak sem, igy nyugodt szivvel olvashato onmagaban is (mondjuk azert nem art, ha az ember tisztaban van legalabb az elso Halo jatek torteneseivel, de legalabb annyival, hogy ki az a Captain Keyes).
Ami az elso 50 oldal utan tokeletesen vilagos lesz, hogy az iro, Tobias S. Buckell bizony erti a dolgat; a konyv ugyanis szinte olvasatja magat. A tortenet is remek, de eme erenyert leginkabb az iro tehetsege teheto felelosse. Hosszu ideje ez volt az elso olyan konyv, amit nehezemre esett letenni; viszgakra kellett volna tanulni, de a tankonyv helyett bizony a Cole Protocol lapjai porogtek. Sok videojatek adaptaciot olvastam, de hosszu ideje ez volt az elso konyv, ami tenylegesen el tudta ezt erni nalam (meg a kimondottan jora sikeredett Jacinto's Remnants is unalomba fulladt helyenkent).
Tortenet szempontjabol (anelkul, hogy barmifele spoiler-be belefutnank) annyit arulnek el, hogy joval a Halo jatekok tortenesei elott jatszodik (ergo lehet szamitani Spartan-okra ;). Ami viszont fontos, hogy mind a Covenant mind pedig az emberiseg belviszalyaiba beavatja a konyv az olvasot, megpedig olyan alapossaggal, amit egyik jatek sem tudhat magaenak. A konyvet elolvasva teljesen mas szemmel tekinttem a Halo univerzumra, sokkal eletszerubbe es hihetobbe valt. A kisse sablonos “jo es rossz,” fekete es feher csataja, itt bizony kokemenyen atmegy szurkebe.
Osszessegeben tehat egy olyan kiadvannyal van dolgunk, ami nem a jatekok sikeresseget igyekszik meglovagolni, hanem tenyleg hozzaad valamit azokhoz. Mindezt pedig teszi olyan minosegben, ami garantaltan a fotelba ragasztja azokat, akik erdeklodnek az univerzum irant (vagy csak szeretik a sci-fit). Nem is huzom tovabb a szot, a konyvet batran merem ajanlani szinte barkinek, aki kellemes kikapcsolodast keres, de a Halo univerzum irant erdeklodoknek szerintem meg ennel is tobb: kotelezo vetel!
Ertekeles: 8.5/10
Korabbi konyvbemutatok:
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko