Nemes vállalkozás

*Gondoltam, megnézek egy filmet, de igazából túlságosan is fáradt és bágyadt vagyok egy komolyabb mozgóképes szórakozáshoz. Az ötlet azonban menthetetlenül megfogant: nézzük végig az imdb top 250 listájának büszke tagjait. A filmek már egészen kisgyermekkorom óta közel állnak hozzám, s szinte bármi előtt le tudok ragadni, ami egy történetet mesél el. Felmerülhet a kérdés, hogy miért néz az ember olyan sok filmet, amikor elmehetne bulizni vagy sétálni? Természetesen ezek az elemek sem maradhatnak el rövid életünkből, de ezer halandóból 999 elismeri, hogy a filmek világa az emberiség egyik legsokrétűbb szórakozási formája, s véleményem szerint kulturális öröksége is. Legyen szó kacagtató vígjátékról, vérbeli drámáról vagy éppen félelmet generáló horrorról, mindenki néz filmeket. Az igények és a különböző megtekintési "technikák" változatosak. Vannak, akik arra esküdnek, hogy a hagyományos módon, moziban lehet a leginkább élvezni a műveket. Sokan otthon elfekszenek a kényelmes fotelben és nagy felbontású készülékeiken csodálják a történeteket. Gondoljunk bele: egyik este éppen elhaladunk egy bérház előtt, melynek sötét sziluettjében itt-ott sárga négyzetek jelennek meg, mintegy jelezve a paneltömbben zajló életet. Számoljuk meg az ablakokat. Tegyük fel, hogy az eredmény 100. Ebből 76 valamilyen aktivitásra utaló információval lát el minket. Ezek 80%-a azt súgja az éjszaka csendjébe: "Halkabban, egy nagyon jó film megy a tévében."

A film zseniális találmány. Nem fárasztó, mint a könyv (kinek rövidebb, kinek hosszabb idő után), nem olyan drága, mint a videojáték és mindenhol megtaláljuk kicsiny planétánkon. Minden egyes produktum egy sztori egy vagy több emberről, akik élik a maguk kis életét, háborúznak, megmentik a világot, hihetetlen felfedezéseket tesznek. Nincs ember, aki elmondhatná magáról, hogy minden filmet látott. És egy egész élet kevés lenne hozzá, hogy valaki is végbevigye ezt a feladatot. Még mindig nem válaszoltam a fentebb feltett kérdésre. Az ember egy hosszú nap után leül az adott alkalmatosság elé (TV, monitor, bármi, ami megjelenítővel rendelkezik) és rászán az életéből 1,5-3 órát egy filmre. Cserébe pedig ajándékot kap. Belefeledkezik az élet fáradalmaiba és problémáiba és gondtalan lesz, még ha egy rövid időre is. Egy minőségibb alkotás után pedig elgondolkozik a történteken, a bogarasabbak azon, mit hogyan oldhattak meg a készítők. Minden egyes mozi során új barátokra teszünk szert, szerelmeket veszítünk el, véres csatákat vívunk meg. Az évek során igazi klasszikusok születtek, amelyeket mindenki ismer és vannak, jelenetek, amik beleégtek retinánkba. Ki számára lenne ismeretlen a Keresztapa narancsvásárlása vagy Luke Skywalker és Darth Vader párbeszéde első párbajuk során? Az emberi kreativitás végtelensége mutatkozik meg ebben a művészetben, mely igazi életformává nőtte ki magát. Mert mindenki néz filmeket.

Visszatérve tervemre: tudom, sokan kritizálják az első számú filmes portált, hiszen a toplistája ugyanúgy függ az értékeket nem tisztelő nézőktől, mint az életüket a filmnek áldozó profiktól. Mégis, a közízlés sosem hazudik, így kijelenthetem, hogy az a 250 film, ami arra vár, hogy megnézzem, megéri minden percét. 250 történet, 250 este. Persze sokukhoz már volt szerencsém, de nem láttam mindet és türelmetlen bizsergés fog el, ha Tony Montana-ra vagy Ollókezű Edward-ra gondolok. Mert ők is csak arra várnak, hogy megismerkedjenek velem.*