Elég kevéssé ismert játék, nem is emlékszem hogyan szúrtam ki anno. Tavaly nyáron, nem sokkal a megjelenés után csaptam le rá az ebay-en, aztán hónapokig hevert a tokban. Miután elkezdtem játszani vele az első pár perc negatív benyomása után nagyon megtetszett a játékmenet.
Gyorsan a negatívumról: a grafika kissé darabos.
A pozitívum pedig: élvezetes az egyszemélyes harc és a csapatos rajtaütések illetve van néhány igazán nagyívű csatajelenet. A játék nagy része amúgy egyszemélyes feladatok teljesítéséből áll, ezek pedig nagyjából a ”menj oda, öld meg az ellenséges harcosokat, szabadítsd ki a vikingeket, hogy nőjön a sereged” variációi, mégis valahogy működik az egész. Túl sokat nem kell gondolkodni és a harc is egyszerű. Ráadásul ellenségeink nyílt terepen csak egészen közelről vesznek észre minket, úgyhogy a játék során gyakran tudunk a fák, bokrok közül lesből támadni.. Különböző harci kombók sajátíthatók el és azok megfelelő használatával nagyon látványosan lehet kaszabolni a gonosz élőholtakat. Az ellenség (a “legion” sereg) ugyanis belőlük áll. Ez nekem nem tetszett annyira, betehettek volna egy másik népcsoportot is, bár úgy a misztikusabb ellenfelek jelenléte nehezebben indokolható.
Három nagy szigetet kell felszabadítani, mindegyik végén egy-egy gigászi ütközet vár ránk, amelyek során egy minimális stratégiai érzék nem árt, az ellenséges sereg bajnokainak, sámánjainak megfelelő ütemben való kiiktatása sokat könnyít a dolgunkon.
A Viking az első fél óra után mutatja meg magát és leköti a játékost, összességében jó szórakozást nyújt, pár napig mindenképp jó móka. Bátran ajánlom a fantasy és a hack & slash játékok szerelmeseinek illetve azoknak is, akik ezeket a kategóriákat kerülik, mert egyik bőr sem húzható rá igazán.