Fable

Sokakat (többek között engem is) nagy megelégedettséggel töltött el a Fable megjelenése. Hiába a konzolos mellékíz és a sok elmaradt ígéret, a Fable jött, látott és... Hát, igen ha nem is aratott oszlatlan (úgy is mondhatnám: groundbreaking, breathtaking) sikert, de mégis valami olyat tud nyújtani, amit nem sok játéktól kaptunk meg: igazi, endorfin termelő játékélményt.

Minden kezdet nehéz

Hol is kezdjem? Mivel már valószínűleg sokatok polcán ott ül ez a kis gyöngyszem, ezért egy kicsit elengedem magam. A nagy ígéret, miszerint a karakterünk egész élettörténetét végigjátszhatjuk, nem igazán jött össze. Túlontúl élesek a határok amelyek elválasztják a különböző érettségi korokat, továbbá azt is nehezményeztem, hogy ezek csak bizonyos feladatok elvégzése után következnek be. Egy kis falucskában kezdünk, mely még érintetlen a kardtól és gonosz kezétől. Ez végül is betudható a tutorialnak, ahol megtanulhatjuk a játék irányítását, harcrendszerét. Ezt szerencsére nem nyújtották hosszúra a kedves fejlesztők, de a vége felé eléggé frusztrált a sok rohangászás. A következő felvonásban, mikor már a Hősök céhéhez tartozunk, felgyorsulnak az események (ugyanakkor megjegyezném, hogy még ez is a tut.) Itt már kapunk egy kis ízelítőt a karakterek jellemének kidolgozottságából. Elég csak Maze-t említenem. Titokzatos, mégis úgy érezzük, hogy szorosabb kapcsolatban áll velünk. És ez még csak a kezdet.

Hősök lábnyomában. Vagy mi.

Viszonylag gyorsan befejeződik kiképzésünk, minek következtéban kikerülünk a való világba hősi tetteket végrehajtani (vagy ellenkezőleg). Hamarosan szembesülünk azokkal a döntésekkel, melyek befolyásolják a világ felénk való viszonyát. Küldetéseket a Hősök céhében vehetünk fel, valamint a szintlépést is itt végezhetjük el. Itt tennék egy javaslatot: sose költsük el az összes pontunkat, inkább tüzetesen vizsgáljuk meg a lehetőségeinket és tartalékoljuk az xp-t. Nem igazán kifizetődő, ha minden irányba fejlődünk, mivel abból csak hátrányunk származhat. Harcosoknak fontos a fizikai erőnlét, az ellenállóság, nomeg az életerő és nem árt a gyorsaságra is rágyúrni. Aki íjász akar lenni, annak is érdemes pár pontot rádobni az erőnlétre, keménységre, de legfontosabb a sebesség, és a pontosság. Mágusként a legnehezebb, de egyben a legélvezetesebb is. Rengeteg féle-fajta praktika áll rendelkezésünkre, a villámszórástól kezdve, a tűzlabdán át, az elmemanipulásáig (ezt sajnos csak harc közben vethetjük be :( ) Az elmetrükkök kezelése éppoly egyszerű, mint bárddal suhogni.

Szeret, nem szeret...

Fontos dolog, hogy cselekedeteink szerint ítélnek meg minket az emberek. Teszem azt, ha gonosz karival nyomjuk és lenyilazunk pár kereskedőt, illetve városlakót, esetleg az egészet megfejeljük egy kis lopással, háát... Nem egészen mi leszünk a közösség díszpolgára. Nemigen szeretik azt sem, ha kivont karddal mászkálunk a városon belül. Az elkövetett gazságokért lehetőségünk van "vezekelni". Ez úgy történik, hogy minden egyes antiszociális tevékenységünkkel feltornázzuk a körözési mutatót. Ha egy őr ér (he-he) a közelünkbe, felkínálja a lehetőséget, hogy kifizessük a csúnyaságainkat. Lehetőségunk van visszautasítani, de akkor számoljunk a következményekkel. Mondjuk nagy fíling, amikor már annyi a kifizetni való, hogy a világ pénze se lenne elég leperkálni :) . Attól függően, hogy jók, illetve gonoszak vagyunk, úgy változik a külsőnk is. A jók haja elfehéredik, szemük természetellenesen kék lesz és halvány glória látható a fejük felett. A gonoszok ezzel ellentétben vörös szemmel sandítanak az emberekre, bőrük rücskös lesz és fekete, homlokukon szarvak nőnek, szóval mindenkinek nyilvánvaló lesz, hogy nem vagyunk jótét lelkek. Ennek következtében az emberek összegörnyedve reszketnek az életükért, amit vagy megkímélünk, vagy nem (akár egész városokat is kiirthatunk). Nekem mondjuk sokkal jobban tetszett, hogy jóként mindenki megtapsolt, szalutált, a nők pedig... Hát igen, elérkeztünk az érzelmi szálak kiindulási pontjához. Lehetőségünk van ugyanis flörtölni, házasodni és... khm, szóval arra. Udvarolni lehet ajándékokkal (fontos az érték és a kiszemelt hölgy ízlése), különböző hódítási gesztusokkal (pózolás, tánc stb.). Fontos dolog, hogy saját házunk legyen, enélkül ugyanis nem tudunk hova elvonulni újdonsült kedvesünkkel. Emellett nem csak nőkkel, hanem férfiakkal is összeszűrhetjük a levet. Emellett belőhetjük a frizuránkat (bocs Jimmy), tetoválásokkal díszíthetjük (vagy csúfíthatjuk), de ha ez nem lenne elég, saját tetkókat is szerkeszthetünk.

Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, de nincsen lovad!

Hát igen. A Fable sok tekintetben túlmutat a hasonszőrű alkotásokon. Brutálisan jó, csavaros sztori, szemet gyönyörködtető, egyedi grafika, csodás zene. Ugyanakkor megvannak a hibái is. Elsősorban: túlontúl lineáris. Habár nagy a szabadságérzet, de nem dönthetünk szabadon a küldetések elvégzésében. Egy-két alkalommal eldönthetjük, hogy például a banditákkal gyilkoljuk a kereskedőket, vagy besegítünk az őröknek megvédeni őket, de ez mégsem ugyanaz. Másodszor: nem eléggé változatosak a fegyverek, mint akár a Diablonál. Van longsword, katana, cleaver, axe, mace, pickhammer, greataxe, greatsword, greathammer. Ezek háromféle kategóriába sorolhatók: iron, steel, obsidian, master. A poén az egészben az, hogy majdnem ugyanúgy néznek ki (színek keverése). Én nagyjából ennyi negatívumot tudok felhozni. Nagyon addiktív progi. Régen játszottam ennyit egy játékkal. Mindenkinek csak ajánlani tudom.