Változnak az idők... Lehet hogy ez a bejegyzés a kutyát sem érdekli majd, de leírom, mert nekem így jobb leírva látni.
Ma úgy döntöttem, hogy az egyetemi tanulmányaimat segítendő elpakolom a konzolom, és a hozzá tartozó játékaimat. Most ez elég hülyén hangozhat, de sajnos szükség volt erre. Nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne inkább a boxot kapcsoljam be, minthogy készüljek az egyetemre (lesz már szept2-én matek felmérő zh) valamint az októberi pótvizsgára. Tudom belül, hogy mit kéne csinálni, de egyszerűen képtelen vagyok megállni hogy ne játszak. Esténként azzal átkoztam mindig magamat, hogy miért nem tanultam ma sem? A napok meg csak peregnek...
Fontos lenne számomra egy jó kezdés, a jó ösztöndíjátlag, sok új ismeretség, és inkább szeretném megismerni a leendő szakmámat, mint hogy egy fölösleges unalmas "jajjmármegint" szintű kötelezettségként tekintsek az egyetemre. Részt akarok venni a bulikban, meg akarok ismerni jó pár embert, újra neki akarok állni biciklizni, és emellett fotózni. Annyi mindent szeretnék megismerni a világon, annyira szeretnék felkészülni az életre, és ehhez szükségem van arra, hogy a függőségemet lelohasszam.
IGEN kimondom: JÁTÉKFÜGGŐ VAGYOK.
Nehéz volt felismernem magamban, de végül rájöttem. Persze most többen mondhatnátok, hogy hát de ezeket konzol mellett is lehet űzni. Én azt mondom, hogy igaz, arra aki képes rá. Én képtelen vagyok megállni, hogy az új dolgok helyett még két acsit kiszedjek egy játékból. Aztán minden egyes percet megbánok, mert nem éltem. Jó dolog játszani, nem azt mondom, de nekem ez olyan mint másnak a drog.
Emiatt van az, hogy állandó bűntudatom van akárhányszor játszom... ezért van az, hogy az utóbbi időben nem tudom értékelni a játékokat a maguk helyén.
Búcsúzóul még befejeztem az Assassin's Creedet, amely egy tartalmas szórakozást és méltó búcsút jelentett. Hogy mikor fogom elővenni a gépet nem tudom. Hogy jól cselekszem e így, azt sem tudom. Csak azt tudom, hogy ennek valahogy változnia kell, mert különben úgy járok mint 2 évvel ez előtt.
Ezt pedig sem magam miatt, sem pedig a párom miatt nem akarom. Sokkal jobban szeretnék egy biztosabb jövőt, mint végigjátszani az életemet egy 40nm-es lakásban.
Utólag is elnézést ezért az internetszemétért, de köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad. :)
Maradok Tisztelettel: RedBoyforCE