Vissza a múltba

Chrono Cross. Bizony. Érdekes, sokaknak semmit nem mond ez a cím, másoknak szinte azonnal mosoly ül az arcára e cím hallatán. De egy dolog vitathatatlan, a Chrono Cross az akkor még SquareSoft játékkínálatának egyik legmesteribb darabja.

A játék mint tudjuk a zseniális Chrono Trigger direkt folytatása, ennek ellenére a játékot fejlesztő csapat maga alaposan megváltozott, bár egyes emberek maradtak a csapatban. A Chrono Trigger az időutazás körül forgolódott, a Chrono Cross ezzel viszont szögesen ellentétes irányvonalat vett: a középpontban az alternatív dimenziók állnak. Maga a játék a jó öreg körönkénti harcot használó RPG, ennek ellenére rengeteg dologban szakít a hagyományokkal a régi RPG-k vonalát tekintve. Kezdjük talán a legérdekesebbel, ami amúgy megsokszorozza a játékórák számát: a játék összesen 45 karaktert tartalmaz, akik mind megszerezhetőek és játszhatóak, ellentétben a többi RPG-k 5-6 fős csapataival. Minden karakter más, külön egyéniség, mindenkinek meglesznek a saját maga kis kedvencei és utáltjai, ám hogy minden karaktert felvehessünk, ahhoz minimum háromszor végig kell tolni a játékot... ami azért nem kis feladat. A másik, és semmiképp sem elhanyagolható tény, hogy a játék összesen tizenkét megnyerést tartalmaz, és ha ezeket mind látni kívánjuk... hát ahhoz is kell egy kis meló. Ezekből már látható, hogy a szavatosság eléggé komoly, már ha valaki mindent fel akar fedezni. Márpedig a Chrono Cross világa ha megfog, beszippant, és hosszú ideig nem enged el.

Történet

A játék főszereplője egy Serge nevű srác. A játék elején kapásból belecsöppenünk a sűrűjébe a dolgoknak: egy titokzatos erőd lifjtén érkezünk meg, mellettünk pedig két másik alak is van, az egyikük egy Kid nevű eléggé szabad szájú lány. Említést tesznek egy Lynx nevű fickóról, de nem sokat teketóriáznak. Mikor feljutnak az erőd tetejére érdekes dolgot figyelhetünk meg: mintha a legfelső szint az erőd felett lebegne. A legfelső szint kapuján be akarunk lépni, amikor hirtelen egy vízió jelenik meg, melyben Kid eszméletlenül fekszik a padlón, előtte pedig főszereplőnk áll egy véres késsel a kezében miközben a fején egy elviselhetetlenül önelégült arckifejezés virít. Ekkor egy hang szólítgatja Serge-t és kiderül, hogy az egész csak álom volt. Hát nem épp a legjobb kezdete a napnak. Később kiderül, hogy hősünk bőszen elaludt, pedig az egyik helyi lánynak Leena-nak megígérte hogy készít egy komodo nyakláncot. Első feladata hát, hogy levágjon pár komodo-t, és a lánykával majd Opassa beach-n találkoznak. A találka sikerül, de ekkor egy hirtelen furcsaság történik, megint egy furcsa vízió tör Serge-re, aminek hatására ő úgy cselekszik mint minden hős tenné ilyenkor: elájul. Mikor felkel, egy idegen hang ébreszti őt, Leena sehol, s mikor visszamegy a falujába Arni Village-be, semmi se az mint ami volt. Mintha... egy másik világba csöppent volna, ahol minden másképp történt mint ahogy azt Serge tudta.

Na innen indul be a sztori komolyabban, szerintem zseniális, főleg amekkora fordulatokat tart a játék maga... Na de elég erről ennyit.

Gameplay

Mint minden JRPG-ben itt is a harc teszi ki időnk nagy részét. A játék ráadásul egy érdekes és összetett harcrendszert kapott, mely komoly taktikázást igényel, najó azért annyira durván nem, de ötletes nagyon. A harc alapja az elementál rendszer. Bővebben? A sztori úgy hangzik, hogy minden embernek, szörnynek, van egy bizonyos elementálja. Pl. Serge fehér, Lynx fekete, és így tovább. Összesen hat elem uralkodik a játékban, ezek felsorolva:

Tűz(piros) - Víz(kék) - Szél(zöld) - Föld(sárga) - Fény(fehér) - Sötétség(fekete)

A karakterek elementálja döntő a harcban, mindjárt ki is térek rá miért. De először még a varázslatokról. Itt ezeket úgy hívják, hogy elements, vagy elementálok (mily ötletes). Hasonlít kicsit a Final Fantasy VII materia rendszeréhez, csak itt nem a fegyverbe meg a páncélba kell beletenni a matériákat, hanem element slot-okba az elementeket. Durva mi? A játékban nincsenek szintek. Fejlődni a történet haladásával, és boss harcok megnyerésével lehet. Minden boss harcért kapunk egy csillagot. Ilyenkor ha harcolunk egy darabig, a statisztikáink elkezdenek nőni, hangsúlyozom hogy csak egy darabig. X számú csillag után a karakterünk új element slotokat kap, és képességeket is, melyek amolyan spec támadások, melyek nemcsak látványosak de erősek is. A legerősebb spec képességeket külön meg kell szerezni a legtöbb karakternek álá FF7, sőt, ezek a képességek összekombinálhatóak, mint a Chrono Triggerben is, így lehet dupla, sőt akár tripla támadásokat is csinálni egy komoly pusztítás kedvéért. A lényeg, hogy az elementáloknak is van saját szférája, és ez kritikus mértékben meghatározza, hogy ki milyen varázslatot használhat, azaz pontosítok, milyet érdemes használnia. Mert hogy minden karakter használhat pár kivétellel minden nemű és szférájú varázslatot. De most jön a csavar: az elementálok egymásra való hatásai. A játák ugyanis az elementálokat egymással szembe állítja, ami annyit tesz, hogy egy tűz elemű ellenfélre egy víz alapú karakter sokkal nagyobbat sebez mint mondjuk más, de ez visszafele is igaz, míg ha pl. egy tűz elementálú karakter támad egy tűz szörnyet nemcsak kevesebbet üt, de sokszor gyógyítani fogja azt, mert sok szörny immunis a saját elemére. Ráadásul egy adott elemű karakternek érdemes csak a saját elemére vonatkozó varázslatokat adni, lévén azokat erősebben fogja tudni használni. Tehát ha találsz egy fehér elementálú Meteor elementet, azt add oda Serge-nek mert ő is fehér, mások is tudnák használni, de nem akkora hatékonysággal. Bonyolultnak hangzik? Meglehet, pedig gyakorlatban közel sem az. Ráadásul van a harc mező bal felső sarkában egy ún. field. Ez három részből áll. Ha ellősz egy adott elemű varázslatot, akkor mi történik? Hopp, az egyik field részecske olyan színű lett mint az adott elementál színe. Na most ezt vesd össze: ha sikerül az egész field-t egy adott színre festeni, akkor a varázslatok az adott elemből még erősebbek lesznek, sőt képessé válsz idézéseket alkalmazni. Bár ezeket csak a játék felénél kapod meg, és használatuk is eléggé macerás, de mindenképp látványos, és mindenek előtt bazi erősek. (Megse említem hogy a legerősebb cuccok elkészítésénél is szükség van idézésre) Nade azthiszem ennyit a harcról, mert ezt még sokat lehetne ecsetelni mert sok-sok-sok varázslat van, de a lényege a harcnak a fentebb leírtakban megtalálható. Durva mi?

Amúgy a játék követi a hagyományos RPG-k menj ide-beszélj ezzel-csináld azt szisztémát követi, és ez pont így a jó, kell az érzés hogy egy szabad világban vagyunk és azt teszünk amit akarunk. Ezért vagyok allergiás hogy mostanság nagyon erőltetik az RPG-knél a küldetés alapú rendszert. Persze kinek mi jön be...

Zene

A legjobb rész komolyan mondom. A Chrono Cross irtózatosan jó zenéket kapott, s ezeket mind Yasunori Mitsuda-nak köszönhetjük.Már az intro zene hallatán tudni lehet, hogy ez a játék ebből a szempontból sem akármi, egy jóbarátomnak, Mártonapoo-nak a mai napig az intro dal a kedvence, és máig meghallgatja sokszor. Talán az emlékek miatt is amiket a játékkal töltött, de meg kell mondjam, hogy zseniális az egész OST. Sokszor elérzékenyít, sokszor melankolikus, sokszor meg az ember vidámmá válik tőle. Hallgassátok meg személyes kedvenceim: a másik világ Terminájának a zenéjét, valamint az S.S. Zelbess nevű hajó zenéjét. Irtó klasszak. :)

Chrono Cross intro

Grafika

Grafika. Kényes téma, főleg mert 2009-et írunk. És ma 2009-ben kicsit nagyon más szemmel nézik a dolgokat, mint anno 10 évvel ezelőtt, mikor a játék megjelent. (Uram isten, már 10 év?... Hogy rohan az idő... :S) Maradjunk annyiban, hogy felőlem nyugodtan fikázza le a játékot aki akarja, meg a véleményem is, de előre leszögezem, én egy 10 évvel ezelőtti játékot úgy nézek mint 10 évvel ezelőtt is kellett volna, ahhoz mérten, hogy nem egy PS3-al, hanem egy PSX-el játszom. Elvégre egy pehelysúlyú boxolót sem egy nehézsúlyúhoz kell viszonyítani...

Szóval a véleményem, hogy a Chrono Cross gyönyörű. Hihetetlen mit ki nem hoztam a jó öreg Playstation-ből, a karakterek, a szörnyek, a harcok, a varázslatok mind egytől egyik szemkápráztatóak, hát még ha a CG filmeket is nézzük, amik egytől egyig hozzák a Square minőségét. De ezt leírni úgyse lehet, aki játszott a Chrono Cross-al az tudja, aki nem az nézze meg ezt a videót, de még ez se tudja visszaadni az igazságot. A lényeg szerintem nem lehet okunk panaszra.

Volt már szó a sztoriról, a harcról, zenéről, grafikáról... komolyan még tudnék valamit mondani erről? Nem. Túl sok lenne. Egy Final Fantasy-t megközelítő szintet hoz a játék, mely nagyon nagy szó. Történetileg tökéletesen folytatja a Trigger történetét, élvezetes a játék elejétől a végéig, a világ remekül felépített és hangulatos... bumm, nemtudok többet mondani egyszerűen, mert csak egy review-t akartam írni, de ígyis bazi terjengős lett. Segáz, egykis olvasásba még nem halt bele senki igaz? :)

Szóval hölgyek urak, ez a Chrono Cross. A Playtstation történelem egyik igazi gyöngyszeme, mely örökké él, s bár közel se hibátlan a játék - hiába tűnik úgy az írásomból - de ez mind olyannyira elenyésző, mert a játék egyszerűen úgy remek, ahogy van. Nekem örök favorit, és őszintén ez az a színvonal, melyet hiányolok a mai Square Enix-től.