Weekend

Tudni kell, hogy jó 2 éve nem voltam lenn a rokonságnál, főleg az iskola miatt - bár szerény emlékeim szerint soha nem tanultam valami vértfakasztó keménységgel, szóval már fene tudja mi az igazság. :P A lényeg, hogy most nyáron oly sok dolgom volt, hogy simán megengedhettem magamnak egy hétvégét - még az új munkám mellett is. Na szóval, tudjuk hogy 2szer 48 óra valószínűsíthető civilizáció hiánynak nézünk elébe. PSP-m már nincs (fogok egy újat szerezni, amint lesz rá zsé), de a telóm telenyomtam jobbnál jobb zenékkel. Dragon Force, Limp Bizkit, ACDC, Chris Kline, N.E.R.D., Red Hot Chilli Peppers hogy csak a jobbakat említsem. Mondanom se kell, 3 napom jó 60%át zenéléssel töltöttem. Makó igazi tanyasi környék, mintha megállt volna ott az idő múlása. Még mindig nehezemre esik megszokni az ott lévő "Ő" betűs tájszólást. Tudjátok... "Reggöl fölkölök, oszt megfejöm a tehönöt..." Hogy csak egy átlagos magyar nyelvtani példával éljek - persze lehet nyomni itt a Magyar Himnusz tájszólásos változatát miszerint "Istön álld mög a magyart".... Na mindegy, találkoztam sok rokonnak, és hiszitek vagy se, azért ott tudnak rendesen élni. Nem modern módon, de akkor is, a makói emberek igazi arcok. Szegeden meg annyi csinos hölgy van hogy az hihetetlen (bár oly nehéz megszoknom az ŐŐŐŐ szintézist... ez van, város környéki lükegyerek vagyok). Találkoztam keresztapámmal is aki... hát hogy mondjam. Nem volt vele élmény a találkozás, és bánthat ezért akárki, de igyekszem kerülni továbbra is vele a találkozást. Tudni kell róla hogy tagja a makói református felekezetnek.... azt hiszem így hívják magukat, én nem tudom. Lényeg a lényeg: megpróbáltak engem és jóanyám - aki keresztapám nővére ha nem mondtam volna, és nem mondtam erre emlékszem - megtéríteni. Nade komolyan. Oké, most ingoványos talajra értünk, ezért had hessegessek el félreértéseket. Nem ellenzek semmilyen vallást se, nem vagyok ateista, és nem ítélem el az embereket a hitük miatt. Jómagam pl. szimpatizálok a Zen Buddhizmussal, mely a test és a lélek egyensúlyának megtalálására alapszik. Azért már elítélem viszont, amikor egy rossz szektát megszégyenítő móddal próbálnak maguknak embereket toborozni, a prédikátor nő úgy lökte nekem a csodás delejjel túllőt sódert, hogy azt hittem menten orgazmust kap, a következőben meg majdnem bőgött. Nevezzetek nyugodtan szűk látókörűnek, de engem kiborít az, mikor arról dumálnak nekem, hogy Jézus hamarosan eljő, és a hittel teli embereket elviszi a mennyországba, mindenki más mehet a pokolba, meg hogy ők halálos betegségekből gyógyultak fel, amikor meg megláttam a plakátot hogy kézrátételes gyógyítást nyomnak, már nyúltam volna a sebészi szikéhez csípőből. Komolyan, amikor a keresztapám már egy fél literes kólát is isten adományának nevezett, és megpróbált meggyőzni hogy a hite miatt él úgy ahogy él - teszem hozzá ő hiszi hogy ő tökre jól él, de a valóságot inkább senki ne akarja tudni - mégszebb hogy azt akarta hogy énis így tegyek... Mindjárt lezárom ezt a témát mert nem akarom túlzásba vinni, de őszintén, de hová ez a bazi nagy szektaformáció? Keresztapám házasságra kényszerítette a lányát a barátjával, mert másképp paráznaság lenne, a gyerekek nem nézhetnek tv-t mert azaz ördög műve, max tanításokat az evangéliumból mert úgy már nem, és a hittel bárki meggyógyulhat akármiből. Kérdem én tőle: "És a megboldogult keresztanyám előtti nőknél te mit csináltál? Kiscserkész voltál? Vagy mindet elvetted teis? Ja és apropó megbetegedés: talán szólnia kellett volna szerencsétlen keresztanyámnak, hogy a hit miatt neki meg kellett volna gyógyulnia a rákból, nem pedig meghalnia tőle." Ennyit erről.... bocsi mindenkitől, kicsit túlzásba vittem ezt, de nagyon felidegelt hogy a családomban vannak ilyen fanatikus állatok.

Mindenesetre a nagynéném 25ödik (nem röhögni) születésnapját ünnepeltük, és körbenéztem kicsit szegeden is. Komolyan, ahány hely, annyi hangulat. Ugye életem legsűrűbb fővárosunkban, és Tárnokon töltöm, ezek után a jó 200 kilóméterre levő szeged totál más élményt nyújtott. Szinte... komolyan még a levegő is más volt. Láttam az embereket, a felnőtteket, a korombeli fiatalokat, és eskü, meg akartam őket ismerni. Megérezni, miben más az életük nekik mint nekem! Pedig ez a 100 km annyira talán nemis nagy dolog, mégis totál más világ. Milesz akkor, ha hamarosan megyek Ausztriába, meg utána Horváth országba is? Alig várom!

A hazafele menet meg fárasztóan egyhangú volt. Inter City vonatokon utazni jó, de csak ha van mit tenned út közben. Hát nekem nemvolt. Így mit csináltam? Heh jóltippeltetek, zenét hallgattam! (Na majd a jó kis PSP GO ezen segít, bár addigra lehet saját autóval megyek már, és nem lesz időm játszani. :P)

Egy szó mint száz: ez egy tartalmas kis hétvége volt, bizonyos dolgokat félretéve még élveztem is. De azért mindenütt jó, de legjobb otthon, bár a rendetlenség amit látok a szobámban egy nagyon erős takarítást sugall, ráadásul holnap mehetek be a Kálvin térre előadást tartani.

Ezvan, dolgozni kell... :)