A Halo széria nagy kimaradás volt eddig számomra, egyedül az első résszel játszottam egy keveset, de az már meglehetősen régen volt. Nem is emlékszem, hogy akkor és ott tetszett-e, vagy sem. Nincs is nagyon jelentőssége. Pár hete beszereztem a Halo3-at, ugyanis a sok CoD még nem vette el teljesen az "FPS étvágyamat". Jó befektetés volt?
Röviden: igen, de én azért nem pisiltem össze magam a gyönyörtől, bár ez nyílván betudható egyrészt annak, hogy kimaradtak a korábbi részek (a történetnek ugyan részletesen utána olvastam, de hát az messze nem ugyanaz), másrészt azért ANNYIRA nem is jó a Halo3, mint páran állítják. De azért nem sokkal rosszabb, mint amekkora a hypre körülötte. :)
Úgy döntöttem, hogy nem kezdem el hosszasan leírni, hogy mi tetszett (röviden: a monumentalitás és az epikus hangulat, valamint a grafika és a zene) és mi nem (egyhangú ellenfelek, szokatlan fegyverek, buta szövetséges AI), hanem pályánként mesélem el az élményeimet.
Sierra 117:
Itt kezdődött minden. A grafika dögös. Az ellenfelek furcsán néznek ki, de a kis töpszliknek haláli a dumájuk. A fegyverek kb. mintha valami elbaszott fröccsöntött műanyag játékfegyverek lennének, legalábbis kb. úgy néznek ki és a hangjuk is olyan. Nem érzem bennük az erőt, pedig szemlátomást darálnak. Nem vagyok egyedül, ez jó, bár társaim néha furán viselkednek. Összeségében nem volt rossz pálya, de semmi extra.
Crow's Nest:
Az ezredes (?) hölgyike, Keyes, nagyon BADASS. A pálya már kevésbé. Egy csomót kell visszafelé menni, egyik terem olyan, mint a másik. Itt már több és erősebb ellenfelek jönnek. A kalapácsos szemétládát csak kb. ötödszörre tudtam leverni. Az összecsapások taktikát és főleg türelmet igényelnek. Érdekes és tetszik, hogy gyakori fegyvercserére van kényszerítve az ember, így nincs az, mint sok más FPS-ben, hogy egy fegyverrel nyomja le a játékot. Nem volt túl jó pálya ez a második sem.
Tsavo Highway:
Viszont a Csávó Hájvéj már annál inkább. Konkrétan: KURVAJÓ volt. Járműhasználat RULZ!!! Csak arra kell ügyelni, hogy mindig én vezessek, az AI a kormány mögött egy gyors és fájdalmas módja az öngyilkosságnak. Itt mutatta meg először igazán a játék, hogy mennyire profi technika dolgozik alatta, és lehet, hogy napjaink csoda FPS-ei szebbek, de nem is kezelnek ám mindeféle töltés nélkül ilyen bitang nagy területeket!
Storm:
Mindenki azzal jön ha Halo3-ról van szó, hogy ez egy mennyire baromi jó pálya. Hát... tényleg jó volt, de ez sem annyira, mint páran állítják. Mondjuk a végén a nagy mecha elleni küzdelem nagyon odabaszott, de szerintem voltak gyengébb és idegesítőbb pillanatok. Járműves action még mindig rulz, de volt, hgy szívbaj nélkül elgázoltak a "szövetségeseim". A pálya végi jelenet nagyon büntet
Floodgate:
Avagy megjött a híres "Flood". Hát tényleg elég idegesítő banda, de még ezen a pályán annyira nem is vészesek. Sok minden mást nem is tudnék mondani erről a pályáról.
The Ark:
Egyik kedvenc pályám. Bigott hosszú, de végig változatos és izgalmas. Van itt minden: intenzív tűzharc, nagy párosan mászkáló melákok (hunter talán?), sniperkedés, járművek, páncélosütközet (EPIC WIN), és még sokminden más is. Ez a pálya 10/10, ennek tényleg helye van minden idők legjobb FPS szintjei között.
The Covenant:
Ez is roppant esemény és akciódús pálya, a repülős rész is ugyanolyan szórakoztató, mint eddig az összes többi járműves rész. Ez a pálya is roppant hosszú, de egy pillanatra sem unalmas. A vége meg kimondottan EPIC. Nem akarom tovább fosni a szót: ezt (is) látni kell.
Cortana:
Ezt viszont simán nevezném minden idők egyik legidegesíŧőbb FPS pályájának. Az ember folyamatosan eltéved, leesik, meghal. Az ellenfelek iszonyat nagy túlerőben van, ami még magában nem baj, csak hát ezen az idióta terepen... Szar volt nah. Főleg a végén a menekülős rész. Amúgy a kalapomat rá, hogy direkt csinálták ennyire irritálóra.
HALO:
Igy a végére magát a megtestesült csodát vártam, ehhez képest a pálya első fele túl sok izgalmat nem nyújtott, viszont a vége...!!! Húhh... na az kemény volt! :D Még így a sokadik alkalommal is jó móka a kocsikázás, és a befejezés is érdekes lett.
Nagyjából ennyi a single player, és ez nem túl sok. Két délután (nekem három volt, mert volt más dolgom is) normal fokozaton. Gameplay szempontból egyértelműen a járművek a legnagyobb erőssége a Halo3-nak, a legnagyobb gyengéje... hmm... olyan nem is nagyon van. Inkább csak bosszantó dolgok.
Összeségében tetszett a Halo 3, de ami a single playert illeti: messze nem ez lett a kedvenc játékom. Vannak jó és nagyon jó pillanatai, de voltak helyszínek amikor a francba kívántam az egészet. Szóval az egyszemélyes része a programnak nálam egy 8/10.
A multiplayer?
Azzal még csak most fogok igazán megismerkedni, az még bebizonyíthatja, hogy ez lenne minden idők legjobb FPS-e, bár ha online gyilkolászás, akkor nagyon inkább a CoD4 felé húz a szívem. :)