Good Old Games

10. Age of Mythology:

Az Ensemble Studios mindig is értette a dolgát. Erre a legfrissebb példa a Halo Wars, de ez a magas minőség a korábbi években sem volt hiánycikk. Bár a fejlesztőcsapat legnépszerűbb sorozata az Age of Empires, engem mégis a mitológiai kivetülés ragadt meg. Kalandjaink során megfordultunk göröghonban, Egyiptomban, de a messzi északon is, ahol a mesékből és mítoszokból ismerős istenek segítettek minket, vagy próbáltak éppen porrá zúzni. A gazdálkodás nem maradhat el egy stratégiai játéban, így itt is termelünk és fejlesztenünk kellett, még ha nem is bonyolult rendszeren belül. Az egységek változatosságára sosem panaszkodtam és a kampány is kellően hosszú volt. Thor kalapácsának elkészítése vagy Trója bevétele örök emlék marad.

9. Jazz Jackrabbit:

A zöld színű, nagyon-nagyon kemény nyúl kalandja egyik első játékom volt és sok év multával sem feledkeztem meg róla. Kisgyerekként remekül szórakoztam vele, és ha tehetem, még ma is szívesen vállalkozom egy-egy pályára. Változatosságban itt sem volt hiány, sőt az újrajátszási faktor is magas. Az egyes főellenfelek máig élénken élnek emlékezetemben és az az utánozhatatlan hangulat is, ami elragadott, amikor elindítottam a jazz.exe fájlt.

8. GTA - Vice City:

Napsütés, Miami, bűn, R*North. Senkinek sem kell bemutatnom Tommy Vercetti csúcsra törését, amit hosszú órákon át ápolgatott a játékos. Sokak szerint a GTA sorozat legjobb darabjáról van szó, s ez az elismerés nem véletlen, hiszen a skót fiúk nagyszerűen adták vissza a 80-as évek neonfényben úszó, mocsoktól bűzlő gengsztervilágát. Leszámolások, a pornográfiában való ténykedés, droggal való üzletelés, nagy leszámolások. Mindez kiegészül egy nagy, szabadon bejárható várossal, bőséges járműparkkal és fegyverarzenállal, és egy pszichopata hőssel. Kell több? Nem hinném.

7. Fahrenheit:

A kalandjátékok nem tartoznak a kedvenceim közé, azonban a Fahrenheit megragadott. Az okokat hosszan lehetne sorolni: az elképesztően jó és izgalmas történet, a jól kidolgozott karakterek, de legfőképp a borongós, depressziós hangulat, amit még nem sok játék tudott nekem nyújtani. Az egyes szituációkban sok lehetőségünk van, benézhetünk a hűtőbe egy kis üdítő után, mely feltornázza emberünk életkedv-mutatóját, gitározhatunk egyet, de a sötét irodában ülve akár a mini kosárlabdával is szórakozhatunk. Ezek azonban csak egy kicsiny részét képezik a játéknak, ahol a hangsúly a történet elmesélésén van. Te döntöd el, kinek segítesz, mit teszel, hogyan alakítod a történetet. Szeretnél egy jó filmet, ahol igazán beleélheted magad a hősök helyzetébe? Ne keress tovább.

6. Splinter Cell - Chaos Theory:

A Splinter Cell annak idején üdítő színfoltként ért engem. A sok agyatlan FPS és agyamat kifakasztó stratégiai játékok tengerében végre egy olyan darabhoz jutottam, ahol nem kellett sietni, lopakodhattam, igazi profi módjára végezhettem a feladatom. Az első két rész által nyert élmény a duplájára fokozódott a Káosz Teóriában, ahol minden annyira profi volt, hogy szinte sajnáltam, amikor végeztem az utolsó küldetéssel.

5. Stronghold Crusader:

Bár maga a sorozat számomra inkább semleges, mint kedves, a Crusader kiegészítő bőven befért a kedvenceim közé. Ezzel az RTS-sel töltöttem a legtöbb időt életem során, számtalan éjszakán át gyártottam a derék katonákat, építettem ki végvárrendszerem, termeltem meg az élelmet, hogy aztán végső csapást mérjek a szerencsétlen ellenségre. Mind a kampányba, mind a szabad játékba rengeteg órát öltem bele, de e kis szösszenet írása pillanatában is a számítógépen terpeszkedik és csak arra vár, hogy folytassam aktuális hadjáratom. Kiváló menedzselési lehetőségek, humor, és elképesztően nagy csaták jellemzik a játékot. Akinél kimaradt, az gyorsan pótolja, a valósághű látványt nyújtó játékok korában sem fogja félrelökni.

4. Max Payne 2:

New York, eső, noir. A Remedy maradandót tett le az asztalra Max Payne bukásával. Maga a játékmenet is megér egy mesét, hiszen élvezetes bullet-time-ban aprítani az ellent, az alkotás igazi varázsát azonban a jellegzetes noir hangulat és a történetvezetés adja. A képregényes átvezetők, a tetőt csapkodó esőszemek, a bérház falának málló tapétája számomra rögtön eladta a játékot. A kijátszás alatt és után több napig borongós hangulat övezett, aminek valahol mélyen még örültem is.

3. Call of Duty:

Az Activision annak idején nagyot robbantott. Talán még ők maguk sem gondoltak, hogy a CoD széria mára a játékipar egyik legsikeresebb sorozata lett és minden évben rajongók millió várják a folytatást. Az előző generációból az első rész gyakorolta rám a legnagyobb hatást és itt éreztem először, hogy egy filmben vagyok. Az autóban menekülés a tank elől, a híd bevédése vagy Stalingrad visszavétele olyan intenzív élményt nyújtott, hogy meg sem álltam vagy hat végigjátszásig.

2. Half-Life 2:

Talán minden valamire való gamer kedvecei között szerepelnie kell egy Valve játéknak, így nálam sem hiányozhat a csapat egy alkotása. A Half-Life kettő jókora, ét éves késéssel került a kezembe, azonban hálát adtam az égnek, hogy osztálytársam szinte kést szorított a torkomhoz, hogy vigyem végig. A HL2 FPS, mégpedig az egyik legjobb belső nézetű lövölde, amivel életemben játszottam. Nem elég, hogy hihetetlenül élvezetes a harc, kellően változatos helyszíneken fordulunk meg, de irtózatosan hosszú is, valamint a történet sem utolsó, ami a műfajban nem mindennapos. Nem csoda, hogy a sorozat hatalmas népszerűségnek örvend és milliók várják Gordon történetének utolsó fejezetét.

1. GTA - San Andreas:

Sokaknak nem jött be a Los Angeles-i gettó, a tesók nagy talpra állása, nekem igen. Olyannyira, hogy ezzel az epizóddal töltöttem a legtöbb időt a sorozat esetében. A San Andreas hatalmas, tengernyi lehetőséget kínál, nagyon-nagyon hosszú, humoros, groteszk, változatos. Amikor elkezdtem a játékot, megdöbbenve tapasztaltam, hogy 20 óra után még sehol sem tartok, és még mélyebb nyomot hagytam a padlóban, mikor a program még 100 óra után is mutatott valami újat. Addiktív anyag. Így kell jó játékot készíteni, nem is beszélve arról, hogy valami bizsergetően kellemes érzés fog el, ha vele töltött napokra gondolok.