Lőttünk, ettünk, visszamennénk

Egy csodás napra ébredtem péntek reggel. Egész héten nem éreztem jól magam,de ezen a napon különösen fájt a fejem, amire jó hatással volt két dolgozat is. Ezek után hazaérve kis pihi, aztán készülődés. Nálunk semmi sem megy a terv szerint, így vigyázhattam a húgomra, majd enyhe késéssel megindultam vígan a Lurdy-hoz. Kísérő társam, a Budapestet tökéletesen ismerő nasty. Persze azt ő sem tudta, hogy pontosan hol is fogunk leszállni meg ilyenek, de végül sikeresen elértük a célt és elindultunk mindannyian a paintball pályára.

Odaérve enyhe Dejavu érzés fogott el (Blöff - Lakókocsis jelenet) ,de pánikra nem volt ok, hiszen maga Rambo biztosított minket mindenről. Átestünk egy gyorstalpalón, mindenki megkapta a fegyverét majd irány a szalmabálákkal teli első pálya.

Jaj a drágaszágaim

A játék maga egyszerű és nagyszerű. Kapsz egy fejpántot, ami összeköttetésben van a fegyverrel, s ha bármelyiket eltalálják, elvesztesz egy életet, amivel azért spórolni kell, hiszen nem vagyunk macskák. Nekünk csak 5 élet jutott körönként.

surpirse

Az egész egy élő counter strike-ra hasonlított, több féle fegyver, pálya és játékmód közül választhattunk. Volt várvédés, labirintus, de a játék végére már a gránát is befigyelt. Az okos gyerekek persze csak egy üveg vizet vittek összesen, így kb 3 óra játék után éhesen és szomjasan az új cél az étterem lett. Hogy tudjuk hol a helyünk, búcsúnak Rambo kihívott minket egy utolsó játékra. Mindenki vs Rambo. Persze nem bízta a véletlenre a dolgokat, az ő fegyvere egyből megölt mindenkit, akinek csak a közelébe lőtt, így csak a Godlike hang hiányzott a kill-ek után.

az élőhalottak

újraélesztés

Mivel már mindenkinek a kaján járt az esze ,vagy csak nekem? lényegtelen:D ,szóval elindultunk a Don Pepe-be, ahol csatlakozott hozzánk Oliverio és felesége is. A rendelés utáni várakozási időben (ami a pizzát rendelőknek kevesebb, a rendes főételt rendelőknek pedig sokkal tovább tartott) szó esett a játékoktól kezdve a filmeken át mindenről, így kicsit közelebbről is megismertük egymást. Evés közben már a bensőséges témák is szóba kerültek, igazán otthonossá téve a vacsorát:D Egyedül Gábort sajnáltam, aki nem csak, hogy legutoljára kapta az ételét, de még össze is keverték máséval. Tanulság: az étlapról válasszxd

Alex felejthetetlen vetődései

Későre járt, így indultunk volna, ám a nagyszerű és modern Don Pepe-ben nem lehetett kártyával fizetni, de hát úgyis unalmas, ha minden simán megy:P Végül eljött a búcsú, a csapat ketté oszlott, minket kitettek a Moszkva téren és mentünk haza. A rossz délelőttből egy baromi jó este lett. (bár a Jégkert nyitóról lemaradtamxd) Remélem még lesznek hasonló programok.

Reméljük nem ez volt az utolsó vacsora