A játékvilág halott! Legalábbis számomra...

Most nem fogom pontosan kiszámolni, de közel félévszázada, hogy elindult hódító útjára a videójáték - időközben utána néztem, pontosan 35 éve -, ami egy új szórakozási formát teremtett. Mára nagy iparággá fejlődött, a mostani helyzet az, hogy minél gyorsabb időn belül készül el egy játék, annál jobb. Hogy aztán minél hamarabb piacra lehessen dobni. Ez azt eredményezte, hogy a tucat játékok elárasztották a piacot. Manapság a jó, és egyedi játék ritka, mint a fehérholló. Majdnem minden „FOS!”, amit manapság kiadnak. A mára már legendává vált címek, mint pl. a Resident Evil, a Shilent Hill - és még sorolhatnám -, most kiadásra kerülő, vagy már forgalomban lévő legújabb folytatásaiból valami hiányzik. Az a bizsergető érzés, amit oly sokszor éreztem, mikor leültem egy Gran Turismo, vagy egy Tekken 3 elé, az eltűnt. Az új játékoknál már nem érzem ezt az izgalmat.

Lehet, csak velem van a baj, vagy túl öreg vagyok már, és megszokottá vált számomra a játék, emiatt veszett el bennem a varázsa. Én is ezt gondoltam egészen addig, amíg bele nem kóstoltam az Electronic Arts újszerű ötleteket felvonultató játékába (Mirror's Edge). Nagyon élveztem, igaz csak demóformájában lehetett kipróbálni, de tetszett, és bennem volt megint az a bizsergés, az izgalom varázsa. Természetesen tudom, hogy miért tűnt el az érdeklődésem a játékok iránt. Szerintem ti is így vagytok vele, ha nincs motiváció, valami újdonság „innováció”, akkor eleve unalmassá válik a dolog egy idő után. Kell valami plusz, valami új, amivel fel lehet dobni az élményt, mert az unalomig elcsépelt tucat megoldások, már nem hoznak lázba. Persze ez még nem is lenne olyan nagy baj, csak maga a történet és a látvány tekintetében is elkezdődött valamiféle hanyatlás. De sajnos a játékfejlesztők és a kiadók többsége ezt nem látja, és csak a hasznon agyalnak, hogy minél hamarabb megduplázzák a pénzüket.

Én most így látom, nagyon kényes vagyok játékügyileg, talán ha van egy-két cím, amiért kifizetném azt az igen csak borsos összeget. Tizenezer forintért már elvárásaim vannak egy játékkal szemben. Minimum 20 óra játékidőt, szavatosságot, minőségi grafikával/hanggal, kellőképpen izgalmas történetszállal megspékelve, hogy az embert odaszegezze a stuff, egy nagy adag -újdonságot - sem árt a játékba csempészni. De ami alap egy játéknál, az a hangulat, ha ez hiányzik, a fenti felsorolás hiába üti meg egy tízes skálán a 8-9-et, nem lesz sikeres játék. Hiszen a hangulat adja a magvát az egésznek… ami sajnos manapság nagyon kevés játékban van jelen.

Itt van az új RE5, szép, gyönyörű, vannak benne újdonságok is dögivel, nekem tetszik, még sem vágtam hanyatt magamat a demótól - a visszajelzések alapján nem én vagyok az egyedüli aki, így érez a játékkal kapcsolatban. Pedig nagyon vártam, de a demóalapján nem tartom valószínűnek, hogy a RE 1-2 élményét felül fogja tudni szárnyalni. Miért? Mert nem éreztem benne azt a hangulatot, amit az előzőrészeknél megtapasztaltam…. ahogy magamat ismerem, majd elkezdek vele játszani, talán még végig is játszom, de nem fogom élvezni, csak rutin lesz az egész, hogy elmondhassam, ez is megvolt...