Arkan Ball tesztFreeplay

Az eredeti Arkanoidban a játékos egy űrhajót alakít, amivel a felette pattogó labdával kell a pályán található téglalapokat eltalálni és megsemmisíteni, miközben vigyázunk arra, nehogy a fegyverül szolgáló golyóbisunk kirepüljön a képernyő alján. Nos, az Arkan (vagy Cosmic) Ball esetében maga az alap nem változott, csak a felépítmény bővült.

Kezdjük mindjárt az űrhajó felületével, ami jelen esetben nem egyenes, hanem görbe. Sőt, a tető még rugós is, azaz ha a labdánk egy adott pontjára esik, akkor mindig ugyanabba az irányba löki vissza. Ez egyfelől jó, mert így valamelyest irányíthatjuk a golyónkat, de egyben nehéz is, mert sokszor nem tudod, hogy a labda pontosan merre fog repülni.

A programban összesen kilencven pálya található, amiket tízesével tudunk unlockolni úgy, hogy az előző tízest egyhuzamban végigvittük. Ez ugyan ellentmond a ma divatos szintenkénti újrajátszásnak, de szavatossági szempontból mindenképp jó. A pályák egyébként nem hosszúak, átlagosan egy-másfél perc alatt meg lehet oldani őket.

A küldetések indítása előtt még kiválaszthatjuk a három nehézségi fokozat közül a leginkább testhezállót, ami a kezdő életeink számára (nagyobb => kevesebb) és a golyó induló sebességére (gyorsabb) lesz befolyással.

Ilyen kirobbanóan jó pálya nincs sok a játékban.

Az irányítás az egérrel történik, ezzel tudjuk mozgatni űrhajónkat a játéktér aljához tapasztva. A feladat mindenhol az összes normál labdával elpusztítható tégla kiütése. Azért jegyeztem meg ezt, mert nem mindegyiket lehet a sima golyóval megsemmisíteni. Ezeken az acélos testeken kívül vannak még más speciális építőkövek is, például csak az egyik felén sebezhető, visszaszámláló, robbanó vagy éppen láthatatlan, sőt, ezek mindegyike lehet álló vagy mozgó is. Külön kiemelném a citromsárga (illetve lila-sötötkék) téglákat világoskék (illetve ezüst) szegéllyel, melyek találat esetén különféle powerupokat dobnak ki, amiket a hajóval kell fölszedni. Ezek választéka igen bőséges: szélesíthetjük a felületünket, kaphatunk új életet vagy több labdára robbanthatjuk szét a labdánkat, de upgrédelhetjük is robbanó tűz- vagy mindenen áthatoló plazmagolyóbissá, védőfalat húzhatunk a leesés ellen vagy fegyvereket is szerelhetünk a hajónkra, amiket elsütni a bal egérgombbal tudunk. De vigyázat: ezek egyben downgradeként is működnek, azaz a sebességet növelhetjük, a felületünket szűkíthetjük, vagy a spéci labdánkat és rakétáinkat visszaváltoztathatjuk mezei golyóvá illetve puskává - szóval nem mind jó, ami hullik! A powerupok amúgy kötöttek, azaz eleve meg van határozva, hogy adott pályán melyik dobozból mi esik ki. Ha életet vesztünk, akkor eltűnik az összes bónuszunk/mánuszunk és sima labdával folytathatjuk tovább a játékot.

A szinteken a mi hajónkon kívül más, ellenséges robotok is jelen lehetnek. Ezek kötött pályán járőröznek, ami még nem gond, de sokuk fegyverrel van felszerelve, amit nem átallanak ellenünk használni. Ha eltalálnak, akkor a hajónk szétrobban, és életet vesztünk. Ellenük pajzzsal védekezhetünk (már ha van az adott pályán), de csak a lövedékek ellen, a bombák áthatolnak rajta. Kiiktatásukra a golyót, illetve a már említett fegyvereket lehet használni: ha sikeresen elfogyasztottuk a felettük látható piros pöttyöket, akkor megsemmisülnek. A robotok egyébként nem szerves részei a pályáknak, azaz a továbbjutáshoz nem szükségszerű elpusztítani őket.

Látkép a színpad hátuljából: előttem a Backstreet Boys "énekel" és mászkál fel alá, míg a kordon mögött a fanatikus rajongóik ugrándoznak.

A játék grafikája jó, gyaníthatóan kézzel rajzolt űrhátterek előtt kell a téglákat pusztítani. Az animációk szépek a maguk kicsit rajzfilmes módján, de határozottan jól áll a játéknak. A jobboldali HUD is illik a környezetbe, noha javarészt csupán díszítésnek van (például a hajónk állapotát jelző scan). A hangok jól eltaláltak, a kommentátor félig ember, félig robot hangján üdvözöl a játék indításakor, meg bemondja néhány powerup nevét. Ehhez hozzájön a futurisztikus zene némi szintipop beütéssel - bár csak ez az egy kb. három perces szám szól az egész játék alatt, mégsem válik unalmassá vagy idegesítővé, sőt, akár még önálló zenei műként is hallgatható. A szintek fokozatosan nehezednek, az utolsó tizes elég komoly kihívást tartogat minden játékosnak.

Csupán egyetlen nagy hibát találtam a programban: a főmenü tetején van egy üdvözlőszöveg, amire rákattintva profilokat tölthetünk be vagy hozhatunk létre. Azaz csak -nánk és -nénk, mert nálam az új profil megalkotásakor a program hibaüzenettel kilép. Próbálkoztam sok mindennel (eredeti könyvtárba telepítés, átváltás angol billentyűzetre, stb.), de egyik sem vezetett sikerre. Ezért nincs más megoldás, GUEST-ként kell az egész játékot végigjátszani.

De ez a malőr ne vegye senkinek a kedvét, mert az Arcan Ball egy fantasztikus játék igazi futurisztikus hangulattal; az alapmű modern, példaértékű földolgozása. Nem reformálja meg a műfajt, ellenben kihozza belőle a maximumot. A konzolosok meg összetehetik a kezüket, hogy kerüljön fel a saját hálózatukra letölthető kis játéknak - bár minek, ha egy low-end a PC-n is vígan elindul, és kevesebb mint húsz megányi területet igényel winchesteren?

**Értékelés: 8 pont

Letöltés:**

Click!