Biztosan sokak átélik/élték már milyen az ha van az embernek ilyen. Én ma megtudtam, milyen az ha már nincs.
A történet többfelvonásos és szövevényes, de leegyszerűsítem.
Akit én eddig legjobb barátomnak tartottam, az exem. 2 évig jártunk, közel egy éve, hogy szakítottunk. Eleinte ment a macska-egér harc, de megbékéltünk egymással. Azóta töretlen volt a dolog, tulajdonképp kaptam egy bátyót. Egészen pár héttel ezelőttig, míg tényleg el nem szakadt a cérna.
Vagy én vagyok a hülye mert nem értem, vagy itt van tényleg valami galiba.
Az utóbbi időben elbizonytalanodtam továbbtanulás-ügyben. Most kezd körvonalazódni, hogy mi az amit tudnék és szeretnék is csinálni. Csak, hogy az én legjobb barátom az elbizonytalanodással egy időben kezdett velem úgy bánni mint egy lábtörlővel. Zavart-zavart, hát kiderült hogy azért mert gyerekesnek, világtalannak és megbízhatatlannak tart, éppen emiatt, hogy megbillent az egyensúlyom.
Ma pedig már az is baj volt, hogy mellette álltam mikor elhaladt a közelünkben a kiszemeltje...
Én ezt nem értem. Nem tudom miért írok, naplóm nincs, csak...pisses me off.
Megszakítottam az illetővel a kapcsolatot.