Még tavalyi magyaróra-termés
Szóval év vége felé már senki nem nagyon foglalkozott a tanulással, meg az órai munkával, lévén mindenki átadta magát a kampány előtti/ közbeni hangulatnak.
Az irodalomtanárunk azonban természetesen úgy tett, mintha nem látná, hogy senki nem figyel az órán. Csak mondta a magáét, közben pedig mindenki jobbra-balra fetrengett a padokon részint a fáradtság, részben pedig a dögunalom miatt...
Babits költészetét vettük. Egyszer csak, míg épp egyik oldalunkról a másikra fordultunk, meghallottuk egyik kérdését:
"Milyen hangulat uralkodott Babits-on, miközben ezt a verset írta?
Mi vette őt ekkor körül?"
Mire padtársam válasza:
"Kitömött pingvinek bazmeg, há' honnan tudjam??"
Ez ihleté az alábbi művet:
*
A padtársam 45 perce alszik.
45 perce meghalt, s vár reám:
Hogy végre felébresszem -a neve Jani-
Ki álmodott már sok-sok furát.
Félő, mikor Babits művészete hallik,
S ő békésen szuszog, ledőlve padján,
Füstös fejében sok kitömött pingvin rajzik
Kerítést alkotva. Némán. Halovány.
Előre mármost! Keltem, s hallja:
Véget ért a borzalom (az óra).
A pingvinek nem állnak ok nélkül tornasorba...
Mellékdal:
Óh Babits, ki műveidért ontottad saját véredet...
Körötted sorakozzanak a kitömött pingvinek!
*
Köszönöm az esetleges figyelmet.
Jó éjszakát!