A karácsony nem mindenki számára felhőtlenül boldog. Például George W. Bush-nak, aki 2009. január 20-án át kell adnia a hatalmat másnak, amivel új időszak veszi kezdetét az Amerikai Egyesült Államokban. Pedig az Elnöknek nagyszabású tervei voltak, amik ízlés szerint tekinthetőek nagyra törőnek, avagy gyerekesnek. Petri Purho fanyar humorral kombinálta ezt a kettőt, aminek köszönhetően megszületett a Daydreaming in the Oval Office nevű játék.
Az alapszituáció nagyon egyszerű: a felhasználó az unatkozó kicsi Bush-t irányítja, aki irodájában igyekszik elérni az általa pénzelt tömegpusztító fegyverek tervrajzait (amiket infantilis személyek készítettek az elnök bácsinak). Igen ám, de a biztonság kedvéért jó magasra pakolták, hogy ne egykönnyen juthasson illetéktelen kezekbe. Kicsi Bush persze nagyon szeretné elérni ezeket, de bármily hatalmas ember is politikailag, odáig nem ér el a keze.
Ezért jobb híján egy földgömb alakú szürke strandlabdát fejelgetve próbálja leszedni őket. Persze szisztematikusan, azaz mindig csak egy lapra koncentrál, a játékos csak ezt az egyet látja majd a képernyőn. Minden egyes eltalált tervrajz 1000 ponttal növeli az értékelésünket.
Jaj, minek raktátok olyan magasra a játékaimat?!
De vigyázni kell nagyon, mert a labda sérülékeny, azaz nem bír ki sok pattanást a földön! Az életet a képernyő tetején látható szívek jelzik, amik néha-néha rövid időre meg-megjelennek a falon is, és a labdával felszedve ezeket plusz életekhez jutunk. Ezen kívül más bónuszokat is osztogat a program, például ha az oldalfalról visszapattanva vagy ha messziről indítva találjuk el a rajzot. Kombózni, azaz egy labdával több rajzot fölszedni is lehet, de ez 100 %-osan a véletlenen múlik, mert nem tudod, hogy a következő hol fog megjelenni.
Ezen kívül még akadnak problémák az Oval Offical, például az irányítás. Az odáig rendben van, hogy Mr. Bush-t az iránybillentyűkkel mozgatjuk, de a labdát csak nagyon nehezen lehet magasra ütni, zuhanásból jó, ha félképernyőig visszaküldjük. A megoldás az, hogy az emberünk fején fókaként egyensúlyozva visszük a játékszert, majd adott pillanatban feldobjuk. Persze a legmagasabb pontokon levő rajzokat még így is nehéz lesz elérni, nem beszélve arról, hogy a szívek is előszeretettel jelennek meg ott fenn.
Ami még nem lenne nagy baj, de ad egy: nagyon rövid ideig, ad kettő: a labdánk nagyon lassan mozog, mintha a Fehér Ház nem is a Földön, hanem a Holdon lenne. Így a játékos azt veszi észre egy ellökés után, hogy a képernyő egy másik pontján megjelenik egy szívecske, de mire akármit is cselekedni tudna, már el is tűnt...
Más szavakkal: ki vagy rúgva!
Grafikailag a program rendben van, belekötni talán abba lehet, hogy Bush nagyon kicsi, meg hogy a labda miért nem pörög. A zene egy száz évvel ez előtti háborús nóta, a Grand Old Rag, mely illik magához a témához, bár nem az a kategória, amit egyhuzamban sokszor meg lehet hallgatni. Ja, és mielőtt elfelejteném: az életeink elfogyása után maga Mr. Bush értékeli a teljesítményünket.
Zárszóként annyit, hogy a Daydreaming in the Oval Office nem egy túlságosan jó program, de nem is játszhatatlanul rossz. A közepest teljesen megérdemli, és ki tudja, talán valakinek be is jön a cucc. Mert nem hivatalos források szerin utolsó heteiben maga az Elnök is ezzel játszik...
**Értékelés: 5 pont
Letöltés:**