Ó, boldog gyermekkor! Mikor az embernek még semmit sem kellett csinálnia, se munka, se tanulás, csak az óvoda, a pajtások, az otthon melege, a szülők és az akkor még élő nagyszülők szeretete. És naphosszat csak a felhőtlen játék: kocka, autó, baba vagy színes ceruza. Ki ne szeretne visszatérni oda?
"Mostan színes tintákról álmodom." (Kosztolányi)
A Crayon Physics egy időutazásra hív mindenkit, mert ebbe a csodálatos időszakba repíti vissza a játékost. Amikor az óvodai ebéd és csendes pihenő előtt a rajztehetségünket egyszerű alakok és idomok útján bontakoztattuk ki, nem ismerve sem a betűket, sem az írást. Közben arról álmodoztunk, hogy a papírra vetett képeink egyzer csak megmozdulnak és életre, és mi is ennek az elképzelt világnak a része leszünk...
... ami a Crayon Physics-nek köszönhetően valósággá vált, ha nem is a rajzlapon, de a monitorunk képernyőjén. Jöjj, kedves olvasóm, és ismerd meg a csodát! Mert ez a program tényleg egyedi és utánozhatatlan!
Ha minden áron rokoni szálakat keresnénk, akkor csak egy program neve merülhet fel: a TIM, azaz a Sierra 1992-es The Incredible Machine című klasszikusa. Ott minden pályán volt egy feladat, amit az adott eszközökkel kellett megoldani - nos, a Crayon Physics is ugyanezen a sémán alapul, csak a célunk és az eszközeink száma nem olyan sokrétű, ellenben nagyon sokszínű.
A teljesítési feltétel minden pályán ugyanaz: a piros labdával szedjük össze a boldogan ugrándozó csillago(ka)t. Hogyan? Hát a varázsceruzánk segítségével, amit esetünkben az egérmutató testesít meg, amivel téglalapokat kell kell rajzolnunk. Ezek engedelmeskednek Newton bácsi fizikájának, és a játékosnak ezt kell kihasználnia, például: ha labdát mozgathatni szeretnéd, akkor nem kell mást tenned, mint fölé rajzolsz valamit, ami ráesve megindítja a gömbünket. Ellenben a csillagot nem lehet a képernyőről elmozdítani, annak helye fix.
Na, át tudjuk hidalni a köztünk lévő szakadékot?
A program jó rajztanár módjára engedékeny, azaz nem kell teljesen megrajzolni egy egész négyzetet, mert az irka-firkákat automatikusan téglalapokká varázsolja. A félresikerült vagy már haszontalan rajzolmányainkat pedig egy mágikus (jobb)gombnyomásra el is tüntethetjük.
Jöjjön egy feladat illusztrálásképpen: a 2 TOWERS pályán (középső kép) labdánk a baloldali torony tetején található, míg a csillag a jobb oldalién. Egyből nem indíthatjuk a labdát, mert akkor az épületek közt tátongó mélybe zuhan - de ilyenkor sincs semmi baj, mert pár pillanat múlva már vissza is kerül a kezdőhelyére a későbbi pályákon ezt ki kell használni). Viszont az egymással szembenéző részeken van egy-egy kis bemélyedés, ami adja a megoldást: rajzolj egy téglalapot közéjük, mely hidat képez a két tető között. Ez után egy kis valamit a labda fölé, hogy megindítva átguruljon a másik oldalra, és voil?, kész is a pálya.
És ekkor elkezdődik valami, amit már fentebb leírtam: a játék magával ragad, nem ereszt. Újra kisfiúnak/kislánynak érzed magad, aki egy kockás vagy sima füzetből kitépett lapon rajzolja meg vágyait, álmait. Érezhetjük is, mert a vonalak és színek mind a színes ceruzák világát idézi, ráadásul varázs voltunknak köszönhetően kíváncsian várod, hogy a következő vonal vajon milyen színű lesz. Mindezalatt egy csodálatos zene szól, ami nem csak a gyermekkorba, hanem egy sohasem volt Tündérországba repíti a hallgatót!
A végigjátszást követő jutalom: önfeledt rajzolgatás
A Crayon Physics egyetlen hibája az, hogy rövid. Nagyon rövid. A hét pálya percek alatt megoldható, sőt, a menüből unlockolás nélkül elérhetjük mindegyiket. De az a csekély negyed óra, míg az ember e játékkal önfeledten játszik - az valami csodálatos!
**Értékelés: 10 pont
Letöltés:**
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko