Volleyball Arcade tesztFreeplay

Aki esetleg nem ismerné az eredeti AV-t, annak álljon itt egy rövid bemutató: ez egy 1987-es, a DOS őskorszakból származó CGA monitorra (négy színű!) készített program, amiben két gombóc röplabdázott. Az utolsó szó lényeges, mert a szabályok e sportág szerint voltak megszabva: a győzelemhez 15 pontot kellett elérni, de minimum kettővel kellett nyerni. Pontot úgy lehetett szerezni, ha a saját szervánkból a másik térfelére ért földet a labda, vagy ha az ellenfél háromnál többször ért egymásután a labdába úgy, hogy nem ütötte át a másik térfélre. Ha az ellenfél indításából értük ezeket el, akkor csak szervacserét kaptunk. A képernyő volt maga a terem, és a gombócaink a labdát a fejükkel vagy inkább testükkel tudták irányítani.

Az Arcade Volleyball régen...

Nos, a modern Volleyball Arcade-et megalkotó MediaReasearchGroup nem tett egyebet, mint ugyanezt a játékot új, szebb köntösbe csomagolta, majd mindenki által elérhetővé tette. A grafikai tuningot leszámítva szerencsére minden maradt a régiben.

Kezdjük is mindjárt a kinézettel: az eredeti fekete hátteret az alkotók színes képekre cserélték le, melyek legtöbbje jól néz ki. Ezek egyben helyszínt is kívánnak jelezni, amik elég változatosak lettek, például utca, strand, gyár, park. A játékosok kinézete is megváltozott, most már színes, aranyos figurák szaladgálnak a pályán. Hiba egyedül tán a körülöttük látható kék sziluett. A labdánk szépen forog, bár ránézésre még a hozzám hasonló amatőr sportember is kiszúrja, hogy ez valójában nem röplabda, hanem inkább strandlabda.

A meccs alatt a bal fölső sarokban láthatjuk az aktuális állást, míg középen fenn egy számláló jelzi az eltelt másodperceket. A mérkőzés indításakor választhatunk, hogy melyik oldalt MI (gép) vagy ki (ember) irányítsa. A jobb oldali játékos, az iránybillentyűkkel mozog, míg a bal oldali az S-sel ugrik, és a Z/Y (ki milyen billentyűzeten játszik) meg C gombokkal megy oldalra. Megjegyezném, hogy a lefele gomb vagy az X megnyomásával a figura szintén ugrik.

Gépi ellenfél esetén háromféle nehézségi fokozat közül választhatunk, az eredeti program nehézsége szerintem a Normal körül volt. Easy-n könnyen meg lehet verni a gépet, de e felett már elég nehéz, például lepattanással nem lehet pontot szerezni, csak úgy, ha többször ér a labdába.

... és most. Egész pofás lett, nem?

Tulajdonképpen egy nagy hibája van a Volleyball Arcade-nak, méghozzá az opciók szinte teljes hiánya. Mert a figurákat és a hátteret a gép minden meccs előtt random sorsolja ki, pedig nem lett volna rossz, ha a játékos választhatna közülük. Igaz, a négyféle figura tulajdonságai semmiben sem térnek el egymástól, de én szerettem volna pl. mindig a szemüvegessel lenni.

A korábban említetteken kívül csak még a hangot és a zenét tudjuk ki-bekapcsolni. Ez utóbbi egyébként aranyos kis melódia, illik a játék gyerekes megjelenéséhez, de egy idő után idegesítővé válik.

De a készítők szándéka valószínűleg ez is lehetett, hogy a játék a hiperrealista meg vérszomjas gamerközönség helyett elsősorban a kicsiket célozza meg. Ez tényleg egy olyan program, ami mellé az egész család nyugodtan leülhet, és korosztálytól függetlenül élvezettel játszhatnak, akár egész nap. És a kisfiúk és kislányok 101 %-ra nem fognak elszenvedni semmiféle negatív hatást a képernyőn röplabdázó gömböcöktől; sőt, talán még rá is vezeti őket az igazi sportág megismerésére.

De a komoly videó játékosok se keseredjenek, mert a Hard fokozaton ők is megkapják a maguk áhított kihívását!

**Értékelés: 8 pont

Letöltés:**

Click!