Két druida elment ritka virágokat gyűjteni. Közben rájuk esteledett, ezért úgy döntöttek, hogy letáboroznak. Éjjel fölébred az egyik druida, majd fölkeltette a másikat. - Te, nézz fel az égre, és mondd meg, mit látsz! - Milliónyi csillagot - válaszolta a másik. - És, mire következtetsz ebből? - Nos, asztronómiailag arra, hogy a világegyetemben több ezer galaxis található csillagok és bolygók milliárdjával. Asztrológiailag arra, hogy a Szaturnusz most az Oroszlánban van. Horológiailag arra, hogy most olyan negyed négy lehet. Meteorológiailag arra, hogy holnap valószínűleg napos időnk lesz. Teológiailag arra, hogy az életünk rövid, a nappalok és az éjszakák gyorsan váltják egymást, ezért igyekezzünk minél hasznosabban élni. És te mire gondoltál? - Arra, te idióta, hogy míg aludtunk, valaki ellopta a sátrunkat!
Hol volt, hol nem volt, az Alpok égbetörő hegyein és a La Manche csatornán is túl, a skót felföldön, ahova még nem ért el urbanizáció, és a levegőt szinte harapni lehet, élt egyszer két idős druida. Mindketten hivatásos varázslók voltak, és évtizedek óta legjobb barátok, akik szabadidejükben együtt játszottak különféle játékokat. Hosszú életük során sok mindent kipróbáltak már, de a három mindenkori favoritjuk a sakk, a PlayStation 2 és a foci - de ez utóbbi nem éppen hagyományos módon.
Nem szikla; labda!
Petri Purho játékában ez utóbbi hobbijukkal ismerkedhetünk meg. A terep adott, az üde, zöld völgy ideális hely sportolásra. A két, Stonhenge szerű kaput sem volt nekik nagy nehézség felhúzni, ellenben egy valódi focilabdára nem tudták előteremteni a pénzt. Azaz elviekben varázsolhattak volna ropogós bankókat, ha nem lenne a dolog illegális - márpedig a druidák mindig is tisztelték a törvényt! Ezért megoldásként egy hatalmas sziklával játszanak. Igaz, nem gömb alakú, és másnak daru kellene, hogy egyáltalán megmozdítson egy ilyen kőtömböt, de hőseinknek ez meg se kottyan: úgy játszanak vele, mint akármelyik kisgyerek a kis pöttyössel. Még egy módosítás a hagyományos focihoz képest, hogy a "90 perc után ki rúgott többet" győzelem helyett az nyer, hogy aki előbb lő tíz gólt a másiknak. Emiatt találat esetén a gólt rúgó játékos visszateleportálódik a kapujához, de a sziklatömb marad a helyén.
A játékos a két barátot személyesítheti meg, mert mód van két játékos lehetőségre is. Ilyenkor a baloldali, narancs színű druidát a WAD billentyűkkel, míg a keki színűt az iránybillentyűkkel mozgathatjuk. Egyjátékos mód esetében a jobboldaliét kapjuk meg, és egy gépi ellenféllel kell játszanunk. Ez utóbbi esetben a nehézségi fokozat fix, ami olyan felemás: többnyire nagyon jó, nehéz megverni (vagy csak én vagyok béna?), de máskor igen buta. Például ha a hátára kerül a labda, gyakran a saját kapujába tolja, pontot szerezve nekünk. Ja, és ha a sziklatömböt két oldalról beszorítjátok, akkor az patt helyzet, mert a gép soha nem fogja feladni, míg ha te kiugrasz, akkor elvesztetted a labdát - vagy legalábbis én még nem találtam erre megoldást.
Hé öreg, ez a meteorit véletlenül nem a te házad felé repül?
Ezen kívül a labda néha igen érdekesen mozog, és gyakran keresztülestem rajta. Sőt, egyszer még az is előfordult, hogy megkergült, majd kiszállt a képernyő tetején, és egy perc elteltével sem esett vissza. Hibaként említhető még a figurák mérete is, mert nagyon picik. Igaz, ez inkább szubjektív fanyalgás, de megértem az alkotót, hiszen valahol kompromisszumot kellett kötni: ha nagyobbak lennének a játékosok, akkor a játéktér lenne sokkal kisebb.
A zenék kiválasztását az eddigi Purho játékokban is dicsértem, és ennél sincs másképp: a The Dongas Tribe (and friends) szolgáltatja a talpalávalót, igazi kelta világzenével. Ha eddig nem kedvelted ezt a stílust, akkor most meg fogod szeretni!
Ha a Druid Soccerhez mindenképpen rokoni szálakat keresnénk, akkor a játékot régi Arcade Volleyballhoz lehetne hasonlítani, megfűszerezve némi Ponggal - két olyan klasszikus játék, amit kettő játékosmódban élvezet játszani. Pont ezért bátran ajánlható mindenkinek!
**Értékelés: 7 pont
Letöltés:**