Réges-régen, az idők hajnalán volt a Settlers. Imádtam - legalábbis az elejét. Imádtam látni, ahogy a kis telepeseim szép lassan felépítenek egy királyságot, egy szinte önellátó rendszert. Azonban mindig volt egy pont, ahol vagy ellenfelekbe ütköztem, vagy már csak "hadiipari" irányba fejleszthettem piciny országomat. Én pedig ezen a ponton mindig abbahagytam, én soha nem akartam harcolni, soha nem akartam területet foglalni, csak szépen, nyugodtan építkezni. El kellett egy évtizednek múlnia ahhoz, hogy újból találjak egy olyan játékot melyben kiélhetem feudális városalapítási perverzióimat - a NinjaBee új játéka ugyanis pontosan erre ösztönzi a játékost.
Adva vannak a Keflingek - ezek a piciny lények ránk, a barátságos Óriásra számítanak abban, hogy a birodalomépítés rögös útján elvezessük őket. Cserébe mindent megtesznek, amit mondunk nekik. Alapanyagokat gyűjtenek be, tanulnak, szakmákat vállalnak be, urambocsá' még az esetleges fenékbe billentésekért sem sértődnek meg. A játék lényegét ebből már sejteni lehet: egy piciny városházából és egy maroknyi Keflingből kell egy virágzó társadalmat létrehoznunk.
A folyamat pedig a lehető legklasszikusabb. Adva van négy alapanyag: fa, kő, gyapjú és kristály. Ezeket kell gyűjtenünk, gyűjtetnünk, majd újabb és újabb épületeket kell felhúznunk belőlük. Ha egy házat felhúztunk megnyílik néhány másik tervrajz és már kezdhetjük is azokat építgetni. Eddig ismerős, ugye? Ami kicsit érdekes az az utasításkiadás formája. Nincs itt kérem célkereszt, nem a névtelen generális vagyunk, hanem Óriásként magunk is részt vehetünk, sőt, részt kell vennünk a város életében. Négy előre elkészített óriás közül választhatunk, ötödikként pedig saját Avatarunk is részt vehet a játékban. Óriásként ugyanúgy tudunk alapanyagokat gyűjteni, mint bármelyik másik "alattvalónk", azonban csak mi tudjuk az épületekhez szükséges alkatrészeket elszállítani, azaz építeni csak mi tudunk. Az építkezés nem bonyolult, minden egyes épület változó mennyiségű és típusú alkotórészből áll, melyeket a 3-4 különböző alkatrészgyártó műhelyben tudunk az alapanyagok segítségével legyártani. Ezeket kell a megfelelő módon egymás mellé pakolni - az épület tervrajza sokat segít ebben - ha pedig ez megvan, az épület munkára kész. Némelyikbe kellenek még bizonyos dolgok (legtöbbször valamennyire képzett dolgozó), ha ezek megvannak, jöhet a következő épület. Rengeteg fajta épület van, ráadásul a játék egy részében olyan döntést kell meghoznunk, mely egyes épülettípusokat elzár, másokat megnyit előttünk - tehát lesz mindig mit építeni. Ha pedig csak szépíteni akarjuk birodalmunk a szobrásznál vagy a virágárusnál elkölthetjük felesleges alapanyagainkat.
A NinjaBeenél a gondtalan építkezést minden elé helyeztek, így példának okáért nem kell aggódnunk az alapanyagokért. Igaz, hogy a pályán lévő fák, kövek és kristályok véges mennyiségben dolgozhatóak fel, azonban a pálya szélén lévőek végtelen mennyiségben képesek ellátni igényeinket. Igényünk pedig lesz, hiszen minden alapanyag több szinten turbózható, a kőből például csiszolt kő és tégla is lehet, de a többi alapanyag is így pimpolható. Egy dologgal kell gazdálkodnunk, ez pedig a munkaerő. Összesen olyan 30 Keflingünk lehet, fokozatosan kapjuk őket. A menet általában az, hogy megoldunk egy küldetést - a városházán adja a polgármester, általában a "pakolj x mennyiségű alapanyagot ide" bonyolultságú - amiért cserébe szeretetet kapunk. Ez egy nagy szívecskében materializálódik, melyet egy üres házba pakolva két új Kefling lép onnan elő. Ezt az embermennyiséget kell úgy felhasználni, hogy legyen aki kibányássza az alapanyagokat (és elszállítsa őket a célhelyre, ez szerencsére egy lépés), legyen aki esetlegesen továbbszállítsa őket, illetve legyen, aki az épületeket üzemeli. Megsúgom, azért néha necces a dolog, illetve nem az, ha besegítünk, de ugye a cél az lenne, hogy kis barátaink megálljanak a saját lábukon.
A játék egyébként rendkívül hosszú ideig tart - Arcade címhez képest persze - nem is lehet egy nekifutásra befejezni. Ráadásul az építkezésen kívül kereshetünk különböző varázstárgyakat is, melyek például a sebességünket vagy a teherbírásunkat növelik meg. Külön móka, hogy nem feltétlen kell megunkban építkeznünk, összesen maximum négyen irányíthatunk egy birodalmat online módban. A multiplayer mód drop in-drop out formában zajlik, azaz nekikezdünk egy játéknak, aztán emberek léphetnek be, léphetnek ki (ki is róghatjuk őket, ami szükséges, egyes embereknek csak az a szórakozás ha más munkáját szétrugdoshatják), dolgozhatnak velünk, stb. Nagyon jó móka, ha megfelelő emberek jönnek össze, ráadásul a host el is tudja menteni birodalmát, tehát később is lehet egy csapatként folytatni.
A KfK grafikája ha nem is tartozik az élmezőnybe, mindenképpen szépnek mondható. A kis emberek kicsit baltával faragottak, de a házak szépek, a világban szépen változnak az évszakok, kicsit olyan sziruposan vidám minden. Mindehhez pedig kellemes akusztikus zene is tartozik, mely évszakonként változik. Hosszú távon elég unalmassá válik sajnos, de ez legyen a legnagyobb gond, hiszen bármikor beállíthatunk saját zenét a számítógépről.
Őszinte leszek, a KfK lenyűgözött. Hajlandó vagyok minden apró hibáján átlépni, hiszen ez pontosan az a játék, melyet szerettem volna. Lehet, hogy egyeseknek egy idő után repetitívvé, esetleg unalmassá válik, de én még a harmincadik épület után is hajlandó vagyok türelmesen pakolni az építőelemeket - ez az én városom, ez a legkevesebb, amit megtehetek érte.
80%
(A játék Xbox Live Arcaderól megvásárolható, ára 800MSP. Képek is további információk a fejlesztő weboldalán.)