A videó játékok, bárminemű kerettel is legyenek megáldva, nemigen adnak különösebb kockázatot a játékos kezébe. A nagyon extrém eseteket leszámítva nem lesz nagyobb baja, minthogy a szabadideje egy részét erre használja el. De mi van akkor, ha egy programozó emeli a tétet, mondjuk a számítógépedre?
A játék, nevével ellentétben, nem csak ennyiből áll
Petri Purho játékában, a Forbidden.exében a játékos önmagát személyesíti meg. A digitális megtestesülésre nem kell nagy dolgot elképzelni, a bináris kódolás révén nem lettél egyéb, mint egy kék pötty. A célod pedig: kijutni a számítógépedből. Hogy hogyan?
Nagyrészt a gép előtt ülő, fizikai tested segítségével, akinek feladata a képernyőn látható kék pötty jobb (ízlés szerint bal) egérgombbal történő megragadása, és a fekete alapon fehér útvonalon végig vitele a kijáratig. Egyszerű? Hát persze, hogy az! Könnyű? Nem. Az alagutak többsége igen keskeny, sokszor csak épphogy elfér szerény személyünk, ráadásul még elég girbegurbák és cikk-cakkosak is. A korábbi Purho játékoknál is hangsúlyoztam, hogy az egér használata melegen ajánlott, de ennél a programnál egyenesen kötelező.
Persze az egyszeri gamer Pató Pál úr nyomán kijelenthetné, hogy "Ej, ráérünk arra még!", azaz nem kell sietni. Mondhatná is, ha nem lenne ott Dave. Ő a játékoshoz hasonló pontként jelenik meg, és (mint később kiderül) maga a játékprogram által kreált AI, aki mindvégig a nyomunkban lesz. Ha elkap, akkor végünk - lenne, mert szerencsénkre csak az adott szintet kell újrakezdenünk. Márpedig ez sűrűn előfordul, mert a kusza, keskeny pályákon könnyű a falban elakadni, amit az eleinte csak komótosan követő Dave meglát/meghall/kiszagol/megérez, és torz sikítást hallatva villámgyorsan utánunk ered. És ilyenkor érdemes csipkedni magunkat, mert ő soha sem akad el!
Dave akcióban, azaz épp ágaskodó meleg szeretettel támad be hátulról
A programban összesen tíz pályán kell keresztülcipelnünk pontunkat, kézügyességtől függően negyed-fél óra alatt eljuthatunk a játék végére. Közben egy történetet is kikerekedik, amit nem kívánok spoilerezni. Legyen elég annyi, hogy a barangolásunk során találkozhatunk a számítógépre telepített programokkal, sőt, ha elég gyorsak vagyunk, néhányukat még meg is menthetjük a vérszomjas Davetől.
Magát a grafikát nem értékelném. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy értékelhetetlenül ronda, hanem hogy a Rezhez és az Elektroplanktonhoz hasonlóan egyszerűen nem lehet sehogyan sem besorolni. A célnak mindenesetre tökéletesen megfelel, és a játék hangulatát nagyban emeli. Csakúgy mint az alatta szóló Brainsaw zenék, amik kellőképpen megteremtik egy tökéletes pszichothriller nyomasztó légkörét.
Aki szereti a különleges, bekategorizálhatatlan játékokat, az feltétlenül próbálja ki a Forbidden.exét! Ja, és senkit se riasszon el az elején látható felirat a számítógép tönkretételéről - az természetesen csak a hangulatkeltés része.
Kedves olvasóm, így a cikk végén lenne egy kérésem: miután elolvastad a teszted, lécci, írj valamit kommentbe (legyen az egy szimpla "elolvastam" vagy "bú" vagy "bá" - akármi...), csakhogy lássam, hány embert érdekel a Freeplay sorozat.
**Értékelés: 7 pont
Letöltés:**