Kratos jelensége a Görög Mitológia világában

A Rodoszi Kolosszus: Mikor Démétriosz sikertelenül próbálkozott Rodosz szigetének bevételével (Krisztus előtt 300 környékén), megépítette a Helepolisz-t, a "Városok Rombolóját".

Rodosz lakosainak imái megértő fülekre találtak városuk istenének, Héliosz-nak a személyében. A hatalmas gépezetet sikerült egy hatalmas gödörbe csalni, ahol az teljesen használhatatlanná vált.

Hálául a város lakói a roppant szerkezet maradványaiból egy óriási szobrot emeltek Héliosz tiszteletére. 18 méteresre tervezték, ám az végül több, mint 30 méteres magasságot ért el, s a feljegyzések szerint 15 tonna bronz és 9 tonna vas alkotta.

A világ hatodik csodája azonban nem kerülhette el végzetét, Krisztus előtt 224-ben ugyanis egy földrengés következtében leszakadt a monstrum egyik lába, ennek következtében pedig az egész összeomlott.

A játékban Kratos a szemeit és "belsőségeit" szétroncsolva dönti a tengerbe.

Thészeusz: Legismertebb tette a Minótaurusz elpusztítása (Ariadné támogatásával), ezenfelül hozzá köthetjük Prokrüsztész elfogását és a Marathóni bika legyőzését is. Intrikával és árulásokkal teli élete végére Lükomédész tesz pontot, amikor is a mélybe taszítja őt Szkürósz szigetén.

Kratos inkább lándzsavégre tűzi, hogy aztán a fejét az általa védett ajtóhoz csapkodja, egészen a haláláig.

Cerberosz: Miután Hádész megszelídíti eme háromfejű kutyára emlékeztető szörnyet, az Alvilág őre lesz. Végtelen jóindulatánál fogva bárkit beenged az Alvilág kapuján. Ki azonban senki nem jöhet. (habár néhány példát ismerünk, amikor sikerült átverni őt...)

A haldokló emberek mind hallják az üvöltését.

A God of War II-ben épp Iaszón-t falatozza (az aranygyapjú megszerzőjét), ám nem sokáig örülhet sikerének, hisz Spárta szelleme elől még a Halál szolgája sem menekülhet.

Eurüálé: Medúsza egyik nővére, akinek neve "messze üvöltőt" jelent. Gorgó lévén, az ő haját is tekergő kígyók helyettesítik; testvérével ellentétben azonban ő halhatatlan.

Persze ezt Kratos nyilván nem tudta.

Perszeusz: Medúsza legyőzője, akit segítettek az istenek ajándékai: Hádész sisakja, Hermész sarlója és saruja, valamint egy bűvös tarisznya. A diszkoszvetés állítólagos feltalálója.

A sors nővéreinek templomában azonban találkozik minden görög Hérosz és "antihérosz" nagy ellenfelével, a találkozást pedig nem éli túl.

Ikarosz: Daidalosz fia, akivel együtt menekültek el Krétából, miután az apa megépítette a Minótaurusz labirintusát. A menekülésre használt mesterséges szárnyak remekül működtek, amíg túl közel nem kerültek a Naphoz, hogy aztán a megolvadó viasz miatt az egész szárny széthulljon.

Kratos megakadályozza őt eme ostobaság elkövetésében és jóindulatúan lenyesi Ikarosz-ról a szárnyai, hogy ne kelljen bevonulnia a történelemkönyvekbe egy zseniális mérnök balfék fiaként.

Kraken: A norvég partoknál élő legendás óriási polipszerű lény, akinek számtalan hajó elsüllyedését írták már számlájára.

Ennél azonban nagyobb hírnévre vágyott: visszautazott az időben és a Sors Nővéreinek szolgálatába állt, csakhogy őt is legyőzhesse Kratos.

[A Sors Nővérei:]() A három testvér, akiknek együtt is csak egy szemük volt, ezzel azonban mindent képesek voltak látni. Ezen felül ők vigyázták az emberek életét jelképező fonalakat, melyek mindegyikéhez hozzátartozott egy halandó élet és elvágása az adott ember halálát jelentette.

Kratos viszont egy merőben új módját választja a fonalak használatának. Miután megölte a sors szolgáit, visszatekeri saját életének fonalát, hogy ezáltal, mintegy előretekerve élete videószalagját, újra szembeszállhasson Zeusz-szal.

Ezen felül még számos személy és számtalan ókori tárgy/ helyszín sínyli meg a Kratos-szal való találkozás, mely mindenhol csak a halált jelenti.

Már az első rész legelején szembesülhetünk Kratos ómenszerű jelenségével, amikor is a bajba jutott hajós azt mondja, inkább meghal, minthogy Kratos mentse meg.

Tény és való: Kratos feltűnése a görög mitológiában csupán rombolást és mások megkeserítését hordozza magában. Bombaszerűen robban be a görögök világába csakúgy, mint mindegy egyes helyre, ahol át kell kelnie.

Nem kímélve semmiféle kulturális értéket, vagy hőst, csupán saját céljaival és pillanatnyi érdekével törődik. Az antik tárgyak porrá válnak közelében; a szobrok rend szerint darabokban végzik; az építmények széthullanak; ellenfelei pedig örülhetnek, ha gyors halált kapnak és nem kell akár percekig szenvedniük, amíg Spárta "hőse" Hádész-hoz nem küldi őket...

Egyszerűen szétszaggat, széttép, csonkol, darabol, összeroppant, megaláz és meggyaláz. Ellenségét semmibe nézve a lehető legkegyetlenebb módon szabadul meg mindenkitől, aki keresztezi útját.

Szinte tökéletes példája a mai kor azon embertípusának, aki a pénz, vagy hatalom vágyától fűtve eltapossa a nála kisebbeket, a nála nagyobbakat pedig addig szeleteli, amíg kisebb nem lesz...

Csak Spárta Szelleme nem különböztet meg érdek szempontjából senkit. Nem kegyelmez, nem vár, nem ad esélyt. Egyszer már eldöntötte, ki a barátja és ki nem. (Mondjuk ez megkeveredik benne párszor.) Ha nem állsz tehát az ő oldalán, maradj távol tőle, ha pedig az ő oldalán állsz, akkor is jobb, ha biztos távból figyeled tevékenységeit, bízva abban, hogy közben benned nem esik kár!

Lénye gyűlöli a szociális kapcsolatokat és az emberek által keltett azon illúziókat, melyek szerint:

-az élet szép

-az élet igazságos

-a sorsa mindenkinek meg van írva, csak követni kell azt

Nem akar békét, boldogságot, vagy egyenlőséget, csupán meg él a lehetőségeivel és megtesz mindent azért, hogy ne kelljen mások által függnie.

Ám épp ez sodorja őt abba a háborúba, ahol meghalna, ha nem fogad örök hűséget Árész-nak. Mikor azonban rájön báb-szerepére, azonnal bosszút esküszik, hogy aztán egyből elfogadja a többi isten segítségét, akiktől aztán szintén függni fog.

Amikor bennük is csalódik, már csak a titánok segíthetnek rajta. Mondani sem kell. Ezek után a titánok hatalmától függ.

Habár mindent megtesz saját szabadságáért, sosem sikerül megszabadulnia az őt irányító láncoktól, csupán mindig más kezébe kerül gyeplője...

Engem személy szerint már a röhögőgörcs kerülgetett, mikor megláttam Ikarosz-t, hisz már nyilvánvaló volt, hogy (nagyjából) mi fog történni vele.

Kratos személyének varázsa az, hogy a többi héroszhoz hasonlóan ő is egy motivációkkal és emóciókkal teli karakter, aki egyszerűen végigsöpör mindenki máson; meggátolva ezáltal mindenkit abban, hogy beteljesítse mitológiában betöltött szerepét.

A lények, akiket megöl, mind-mind célokkal és befejezetlen munkával rendelkeznek. (Várjunk csak, megöli őket? Nem-nem, sokkal inkább szétkeni, és porig alázza lélektelen testük maradványait.)

Ezek a történetek mind elvarratlan szálak maradnak tehát, melyek ismerete az emberben egy idő után gyomorforgatóan sok problémás kérdést vet fel.

Olyan, mint a régi Soul Blade: az összes hős igyekszik megtenni mindent, hogy saját makrovilágába meghozza a fényt, mind meg akarják szerezni a Soul Blade-et, csakhogy a harcok során az össze hős(, akik céljai mind jók) el kell, hogy bukjon.

Mert csak egy nyerheti el azt a kardot, amely hamarosan őt magát is elpusztítja...

Két kérdés:

Képes lehet-e az ember Kratos-t szeretni?

Vajon Kratos megváltoztathatja-e az Élet legnagyobb szabályát, az Elmúlás törvényét?

Az ide írt rész végül cenzúrázva lett, mert nem akartam belemenni az "akkor ez most egy jó játék, vagy egy szar játék?" kérdéskörébe.

Majd máskor...

Viszont van egy tippem, hogy mi történhet a harmadik részben.

Legalábbis én tudom, hogy zárnám le a történetet.

Az én végkifejletemben A Spártai Harcos elpusztítaná az összes Olümposzi istent, majd a titánokat és mindent, ami bizonyítaná, hogy valaha is léteztek.

Majd a világot üressé téve ráébredne saját szörnytetteire, hogy aztán isteni hatalmánál fogva megformálja a mai világot, melyben megpróbálja betölteni a semleges megfigyelő szerepét, hogy ne haragítsa magára az emberek figyelmét...

(Persze egyszer-kétszer azért dühbe gurulna... :D )