"Shai-hulud: az arrakisi homokféreg, “a sivatag nagy öregje”, “Örökkévalóság Apó”, “a sivatag nagyapja”. Figyelemre méltó, hogy ez a név, ha nagy kezdőbetűvel írják, vagy meghatározott hangsúllyal mondják ki, az ősi fremen hit földistenségét jelöli. A homokférgek óriásira megnőnek (a sivatag mélyén 400 méternél is hosszabb példányokat lehet látni), és igen hosszú életűek, hacsak nem végez velük valamelyik társuk, vagy nem fulladnak vízbe; a víz ugyanis halálos méreg a számukra. Az Arrakist borító homok nagy része minden valószínűség szerint a homokférgek tevékenységének terméke (vö.: kismester)" *{1}
Vitathatatlan tény, hogy az egyik legismertebb SF univerzum a Dűne. A Frank Herbert által megálmodott világ népszerűsége ma is töretlen, és nem csak könyvek formájában: több mozifilm, sorozat és videójáték készült belőle. A ciklus nyitódarabja pedig ott van minden idők top10 science-fiction regénye között.
A Dűne, más néven Arrakis központi helyet foglal el ebben a világban, köszönhetően a fűszernek, ami meghosszabbítja az életet, kiterjeszti a tudatot és nélkülözhetetlen a csillagközi utazáshoz. Ám a sivatagos bolygón nem könnyű az élet, mert itt nem a pénz a legnagyobb kincs, hanem a víz. De a szárazság mellett sok egyéb veszély leselkedik a fűszert kitermelő nagyházakra és munkásaira: rablóbandák, rivális házak támadása, fűszerkovász-kitörés - hogy a legnagyobbat, az óriás homokférget ne is említsük!
Ezek a lények a bolygót behálózó homoksivatagban úsznak, és ha mozgást érzékelnek a felszínen, a bőséges táplálék reményében rögtön odasietnek. Bár az őslakos fremenek meg tudják lovagolni ezeket a hatalmas jószágokat, a betelepülőknek meggyűlik velük a bajuk, mind a könyvek lapjain, mind a filmek celluloid kockáin, mind a videójátékosok monitorain.
Viszont nem tudom, hányótok képzelte már magát e lény helyébe. Vajon mi hajtja őket, mik a céljaik, hogy gondolkodhatnak? A jó hír az, hogy a Death Worm című, alig 5 megabájtot nyomó játékban mi magunk lehetünk a sivatag nagy öregje!
A békésen vonuló karaván még nem sejti rá leselkedő veszélyt
Kezdetben (viszonylag) kis kukacként kezdjük a föld alatt, a fejünk felett vándorló karavánok és állatok mindenféle gyanúja nélkül. Ám amint elfogyasztottuk az első delikvenseket, úgy az emberek riadóztatják a hadsereget, akik kezdetben aknákat és géppuskákat vetnek be ellenünk, amik eredménytelenségük esetén kiegészülnek repülőgépekkel, tankokkal, Tesla-aknákkal (ha közelébe mész, elektromos kisülések simogatják testünket), valamint gépágyúkkal. Sőt, ha igen sok földi halandót zabáltunk fel, úgy a vezetőség egy idegen civilizáció segítségét is kéri.
Maga a kukac irányítása pofonegyszerű: az oldal billentyűkkel kanyarodik, míg az előrével gyorsabban haladhatunk. Így kell a felszínen mászkáló potenciális falatokat bekapni. A könyvekkel ellentétben itt csak az élőlények, azaz emberek, állatok, később az űrlények hernyószerű tankjai ehetőek, az aknák, tankok, repülőgépek és kövek nem. Ellenben ez utóbbiakat a levegőbe lehet dobni, kis taktikát is belevíve a játékba; pl. ha ügyesen hajítjuk a köveket és/vagy tankokat, akkor fájdalommentesen kiiktathatjuk az aknákat.
Férgünket három dolog jellemzi. A bal fölső sarokban zölddel látható a HP-nk, ami gondolom sok magyarázatra nem szorul: csökken ha golyót kapunk, vagy robbanásba tévedünk, és táplálkozással lehet helyreállítani. Az elfogyasztott lények következtében nő a kukacunk súlya és mérete is, aminek kijelzője a jobb felső sarokban pirossal látható. Fölötte pedig az utolsó jellemző, a pontszám. Minden egyes elfogyasztott felszíni ember, állat vagy repülő madár után pont jár (a nagyobbakért természetesen több), mellyel végül a kinyírásunkat követő highscore listába lehet fölkerülni. Van még egy negyedik jellemző, a Combo, ami rövid időn belül elfogyasztott föld feletti élőlényekért jár, és a játék végén ki is írják a leghosszabb láncunk számát (per pillanatnyilag a rekordom 11). Megjegyzendő, hogy a föld alatti gyíkok, rágcsálók és giliszták elfogyasztása jelentősen növeli az életerőnket és súlyunkat, DE nem adnak pontot.
A férgünk ellen indított eredménytelen támadássorozat 100. epizódják látják
A grafika egyszerű, de nagyszerű, tökéletesen illik a játékhoz. 800x600-ban fut, és a programozó JTL kihozta belőle a maximumot: a pár pixeles emberkék nyugodtan sétálnak, de mihelyst meglátnak, rémülten szaladnak előlünk. Az állatok és gépek kidolgozása is szép, amit még rengeteg aprósággal dobott fel az alkotó: például az oroszlán nagy vörös pacával megeszi a fegyvertelen embereket, a légcsavaros gépek széttrancsírozzák az eléjük tévedt madarakat, valamint ha két gép összeütközik, akkor a pilóta forgolódva katapultál, majd ejtőernyővel leereszkedik a földre. Ja, igen, ha még nem mondtam volna, a Death Worm a brutális játékok sorát erősíti, a vér liter- és pixelszám fröccsen a képernyőn, valamint a robbanások és bombázások is háborús mennyiségben vannak jelen.
De maga a játék is brutális, mert valami hihetetlen jó hangulata van. Érezni, hogy te vagy a mindent fölfaló homokféreg, a sivatag nagyapja, ami elől félve menekül ember és állat; látni, ahogy megpróbálnak tőled megszabadulni, de te ügyesen kimanőverezed a támadásaidat; vagy amikor elkeseredettségükben egymást bombázzák halomra - valami fenomenális. Ehhez még hozzájön a zene is, mely bár "lopott" anyag (Streets of Rages 2), de a játéknak kölcsönöz egyfajta retro ízt.
Sokáig gondolkodtam, hogy 10 vagy 9 pontot adjak rá, végül az utóbbi mellett döntöttem. Mert bár a Death Worm hangulatilag nagyon ott van, mégsem az a játék, amelyet egy menet után azonnal újrakezdesz. Viszont naponta egyszer simán lehet vele játszani.
Értékelés: 9 pont
Letöltés:
Megjegyzés a letöltéshez: a két linkről kétféle verziót lehet leszedni. A második az újabb, ahol új fícsörök várják a játékost (nézd meg az F1-gyel!), DE kevesebb a földben élő állatka és több a bombázás.