Far Cry 2 - Teszt

Nos a mi nap sikerült kézbe vennem a Far Cry sikerjáték igen ígéretes folytatását, ami első ránézésre is nagyon hangulatosnak tűnik. Ott kezdeném, hogy hihetetlen az a világ amibe belerakták az egész Far Cry „életérzést”. Igazából féltem picit, mert az előző rész a földrajzi elhelyezkedés miatt nyerte el igazán a tetszésemet. Kék lagúnák, nagy zöld őserdők és persze hihetetlen kilátás a hegytetőkről. Itt már lehetett észlelni, hogy teljesen másról lesz szó. Az afrikai utazás már annyira nem vonzott, de kellemeset kellett csalódnom. Én a grafika és textúrák helyett inkább kezdeném azzal, hogy hihetetlen valóságosra sikerültek a különböző tárgyak. Ilyen a fegyver, kocsik, házak. A fegyverek koszosak lesznek, el tudnak romlani ami így elsőre ez kicsit rémisztő, de azért nem vészes. Gyorsan fel tudunk kapni egy másik fegyvert ami azért bírja valameddig. Ha viszont a boltban vásárolunk akkor tökéletes állapotú fegyverekhez juthatunk, melyek durabilitása jóval magasabb mint a halott ellenséges haderőtől elkobzottaké. Igaz ahhoz, hogy vásárolni tudjunk gyémántot kell gyűjteni ami vicces hiszen egy gyémántdarabért alig kapunk 2 fegyvert, no de ez nem gond hiszen van belőle 221 (pontosan ennyi). A megvásárolt fegyverekhez pedig a drága fegyverkereskedő biztosít lőszert is, így ha kifogyunk csak elugrunk az egyikhez (ha nincsen 25 kilométerre) és feltankolunk ólomból. A gyémántot nagyon jó dolognak tartom hiszen Afrika köztudottan gazdag eme fényes kavicsban, csak azt nem értem miért ér ilyen keveset. Ha meguntunk fegyvereinket, csak megcsinálunk egy küldetést a fegyverkereskedő kollégának és lám máris megjelentek a boltban az újabb, szebb, jobb és hatásosabb harci eszközök. Emberünk miután megérkezik Afrikába meg is kezdi a rém unalmas és idegesítő lassan haladó tutorial küldetések sorozatát, melyek befejeztével indulhat az „azt csinálok amit akarok és azt lövök le akit akarok” szerű játékmenet. Főhősünk nem elég, hogy maláriás és minden baja van, de még helyiek sem fogadják be kis vérengző közösségükbe, így nincs mit tenni ki kell irtani az országban mindenki aki csúnyán fog ránk nézni, aki meg nem az valószínű majd fog. A küldetések során mellénk szegődnek úgy nevezett barátok akik különböző hasznos dolgokra képesek, egyik személyes kedvenc a fiatalember aki feléleszt minket ha őt éppen nem lövik ronggyá. A terület hatalmas, bár néha úgy érzem túl nagyra sikerült és néhol-néhol bizony akad egy cseppet a játék, de semmi vészes. Több küldetés is létezik. Csinálhatunk mindenféle melléküldetéseket melyek által fejleszthetjük különböző statisztikai adatainkat vagy fegyvereket szerezhetünk illetve új legjobb barátokat. A fő sztori már más. Ott kőkeményen figyelni kell minden kis apró részletre, nehogy a vadászból űzött vad váljon ez nagyon fontos hiszen ha ez bekövetkezik, tulajdonképpen két opció áll előttünk. Az első egyértelmű, tipli. A második pedig hasonló hozzáállás mint amit láthattunk 1985-1998 között készült igen alacsony rangsorolással rendelkező akciófilmekben. Fogni amink van és tüzet nyitni minden mozgó élőlényre. Nekem eddig mind a kettő kiválóan bevált. Arra azért vigyázzunk, hogy a kocsinkat ne robbantsák föl egy-egy küldetés közben mert nagyon sok időbe telik amíg egyik pontról a másikra gyalogszerrel eljutunk. Az ellenséges AI viszont tud meglepetést okozni. Néhol úgy érzem túl okos, máskor meg olyan mintha sík hülye lenne. Egy biztos ha egy kiszúrt minket 100 méterről akkor azok is észrevesznek akik egyébként az országban sincsenek, ami kissé zavaró lehet tekintve a fegyverek károsodását és a limitált töltényszámot. A grafika szép, de azért messze van attól, hogy a világ legszebb játéka legyen. Tény, hogy gyönyörű látványt varázsol elénk hihetetlen vizuális elemekkel és shooter kategóriában valóban versenyre kel a legjobbakkal, de azért olyan mégsem a legszebb a világon. A víz effekt néhol tökéletes, de másutt pedig több hiányosságot is észrevettem benne (olyan szürke az egész és olyan semmilyen). A multiplayer már színesebb, mint az átlagos játékokban. Rendelkezik egy saját map generátorral ahol barátaink és ismeretlen játékosok számára kreálhatunk harcmezőt, melyet persze csak mi is ismerünk igazán. Határok nem igazán vannak, viszont könnyűszerrel letölthetjük a mások által készített pályákat is a map downloader segítségével. A multiplayer hangulatosnak tűnik, de persze ez minden új játéknál így van, hiszen van kivel játszani ami idővel szertefoszlik. Lényegében a Far Cry 2 korunk egyik leghangulatosabb lövöldözős játékát kínálja amit jól teszünk ha elfogadunk.