Parancsolom! v2

Watashi Wa ZERO!

Két dolog miatt veszem magam nehezen rá, hogy animéket nézzek. Az első a mohóság, vagyis ha belekezdek egy sorozatba, akkor végifulladásig falom a részeket, ami a történet egésze szempontjából inkább hasznos, viszont cserébe összefolyik a cselekmény (arról nem is beszélve, hogy ilyenkor napokig nem tudok felállni a gép elöl). A másik inkább furcsaság, magyarul nagyon bele tudom (szeretem) élni magamat a cselekménybe, főleg mivel szinte kivétel nélkül csak klasszikusokat tekintek meg, hosszas előtanulmányok után. Szóval mivel beleélem magam általában eléggé kiborít a végkifejlett komolyabb témájú műveknél (is). Ilyenkor legalább három napig csak az eseményeken járatom az agyam, sajnálom akit sajnálok, lepörög a szokásos "miért??!!!". Így alakult, hogy Haruhi Suzumiya 2006-os agymenése után lényegében nem is néztem semmi japanimációhoz köthetőt. Aztán körülbelül egy héttel ezelőtt Oldern komolyan felizgatott remek ízelítőjévela Code Geass című alkotással kapcsolatban. Így az őrület ismét kezdetét vette...

Some Men Just Want to Watch the World Burn

Szerencsére nem indultam nagy elvárásokkal a CG irányában, az ajánlóból is az ragadta meg leginkább a figyelmem, hogy a főhős bárkit rákényszeríthet akarata érvényesítésére és ez milyen kiváló ecchi..khm szóval jó lenne ha nekem is lenne ilyen hatalmam. Abban is reménykedtem, hogy hátha belenyúlok a jóba és végre látok egy olyan animációt ahol a gonosz elnyeri méltó jutalmát (bár ez leginkább az első pár rész után bontakozott ki). Tehát felszálltam a vonatra és vártam merre robog velem. Eleinte semmi különöset nem éreztem, bár a főszereplő karakter rögtön elnyerte a szimpátiámat egyáltalán nem zavart az alaptörténet, csak éppen nem is láttam semmi olyan világmegváltót. Leginkább amiatt néztem a részeket, mert nagyon tetszett, hogy végre a zseniális elöre tervező "gonosz" győzedelmeskedik ellenfelein (bár ugye ez sem igaz, hiszen a főszereplő legnagyobb ellenfele elég idegesítő módon IDDQD módban harcol), a másik nem elhanyagolható ok Kallen seg... szóval a mellékszereplők. Végül már-már odáig is eljutottam, hogy elkezdtem rágódni a logikai bukfenceken (lásd még: EP18 "I Order You..."). Aztán jött a döntő momentum a 22. részben (Bloodstained...), amikor a sorozat "elképzelhetetlen sebességre" (Spaceballs) kapcsolt. Onnantól jött a szokásos egyhuzamba 10 rész felállás nélkül, állandó "jesszus!", "zmeg!" és hasonló felkiáltások és a többi, és a többi. Sajnos, ha nem akarok spoilerezni, akkor nem igazán mennék bele másba, aki látta az úgyis értette miről beszéltem az előző pár sorban. Lényeg a lényeg: kiváló a két évad, akkor is ha az első fele lényegében felvezetés, annyi plusszal, hogy a lehetetlen helyzetekből való fordításokat nagyon is lehet élvezni. A protagonista különösen kedvemre való volt és nem tudom, hogy büszke legyek-e rá vagy szégyelljem-e, de nagyon hasonló karakterisztikával lett megáldva, mint én (nem vagyok jó sakkban oké?).

Su...Suki...

*Most vettem észre, hogy kijött a School Rumble - Third Term és sajnálatos módon már teljesen elfelejtettem mi történt az első két évadban, amit valamikor a múlt ködébe veszően néztem meg. Ebből következik, hogy hatalmas a dilemma: megnézzem-e újra az egész sorozatot, hogy képben legyek, vagy csak belecsipegessek és jöhet az OVA? Lényegében csak nagyvonalakban emlékszem, vagyis tudom, hogy ki kivel, hol, mikor, de attól félek mégis elveszteném a fonalat. Viszont ha elkezdem nézni, akkor meg beugranának az események... bár mivel ez egy romantikus komédia nagyrészt a helyzetkomikumokra épül és emiatt többször is fogyasztható, úgyhogy... Dilemma, dilemma.[/b]

Apokalipszis Most

[i]Már elég régóta olvasom a Highschool of the Dead című mangát csak sajnálatos módon a fordító & szkennelő csapat emberi erőforrásai kínosan megcsappantak így majd fél éve nem raktak fel új részt. Remélhetőleg azért pótolják majd az elmaradást, az oldalon legalábbis "ongoing" fázisban van a sorozat még mindig. Kellemes, amolyan igazi japános darab: szex, erőszak és zombik. Angolul tudó, minden zombis művet korlátlanul fogyasztóknak ajánlott darab, kis kikapcsolódás a mély mondanivalók erdejében. A legkedvesebb az, hogy meg sem próbálja kendőzni, hogy 100% fanservice.*

Gondoltam még néhány dologra, de szvsz túl hosszú lett volna a bejegyzés, úgyhogy mára ennyi. Köszönöm az olvasást!

Frissítés: A második évad harmadik részében van egy jelenet, amikor Lelouch és Shirley vásárolni mennek és betérnek egy borüzletbe is (klikk a képre a nagyobb méretért):