Klotyówar / A WC pumpa esete

Három srác egy albérletben, egész tanévben. Ez csak egyet jelenthet: ritkán takarítunk. De még annál is ritkábban. Pár éve hallottam olyan német egyetemistákról, akik valami 5 évig nem takarítottak az albérletükben és szabályos elhárítóosztagnak kellett utánuk fertőtleníteni a lakást, kb derékmagasságig állt a szemét meg a félig megrágott kaja és utakat fúrtak a szeméthalmok közt az átjárás végett... na nálunk azért még nem ennyire durva a helyzet, de iszonyatos lusták vagyunk.

Egyik nap főztünk valamit közösen (na az is ritkaságszámba megy) és egy fazékkal több tészta készült el mint számítottunk. Egy hét elteltével már kezdett zavaróvá válni a zöldülő tészta, de mi ellenálltunk! Még egy hét telt el így amikor is úgy éjfél körül, a tecsóból érkezvén úgy döntöttem kezembe veszem az elhárítás folyamatát (néha rámjön az ilyen, általában akkor le szoktam ülni a sarokba és megvárom míg elmúlik, de most nem így alakult) és akkor még nem sejtettem, hogy ennek komoly következményei lesznek! Figyelem kedves olvasó! Már érlelődik valami iszonyat, amire nem lehet számítani!

Szóval egyenesen a WC felé vettem az irányt, hogy megszabadulok a penésztenyészettől (nem érdekel, hogy utólag ki milyen okos, utólag én is az vagyok). 2 perccel később....

Eldugult a WC! Az iszonyat megkezdődött! Kisgyerekeket és gyenge idegzetű hölgyeket a nézőtérről eltávolítani szíveskedjenek! Szóval arra eszméltem, hogy a kagyló szépen meg van töltve vízzel (szép zöld penészes vízzel) és a penészes tásztadarabok úsznak a tetején. Le nem megy (föl nem jön)... hmmm hmmm. Na jó akkor WC pumpa mondom. Keresem. Nincs. Keresem. Még mindig nincs. Kérdezem a kacagástól fuldokló többieket. Állítólag nincs és nem is volt (és ezt nekem csak most kell megtudnom! Tragédia! Iszonyat, kedves olvasó!

Na jó, akkor holnap elugrok a tecsóba WC pumpáért addig kibírjuk. Ok. Jó. Aha. Naná. DE NEKEM ROHADTUL KELL PISÁLNOM!

• "Hugyozz a parkba" - tanácsolja Andor

• "Hát jó" - válaszolom én

5 perc elteltével visszatértem és tovább agyaltam a dolgon. Se előre se hátra álmos vagyok, elegem van a mai napból, akkor majd holnap. Sleep.

Másnap 9-re állítottam az órát (ugyanis a kollegák délig alszanak), addig mindent el tudok végezni. Ekkor még nem sejtettem milyen sokk vár még rám aznap! Szóval úgy 6:30 körül csörög a kulcs a zárban. Szem kinyit, próbálom az agysejteket működésre bírni. Ki lehet az? Az if-else ág rögtön lefut az agyamban: vagy a 4. hölgy lakótársunk vagy a főbérlő... apró izzadságcseppek jelennek meg a homlokomon. Ugyanis nem nézne ki jól ugye tárgyalási szempontból az a zöld iszonyat a WC-ben... ágyból kipattan... csak a Rita az. Kissé furcsán néz a begyógyult fejemre, azzal átvágtat a nappalin a szobája felé. Én elkezdem magamra kapdosni a ruhákat, hamarabb kell leattakolni a tecsót mert itten gondok lesznek (imádok aggódni, és főleg akkor ha én tolok el valamit). Éppen felkaptam a nadrágom, jön visszafelé a Rita a WC irányába. Tőlem szokatlan határozottsággal elé léptem, felvettem legkomolyabb James Bond nézésemet, rátettem a kezem az ajtóra (amit már éppen nyitott volna) és kivágtam:

• "Most jobban jársz ha nem mész be oda..."

Mintha furcsán nézne rám... valami van a hajamban?... Röviden elmagyaráztam a helyzetet és ígéretett tettem a gyors elhárításra. 2 perccel később már a tecsó felé kocogtam.

Mikor már a 3. ember mellett futottam el aki furcsán nézett rám, rájöttem, hogy a hajam egyfajta Super Sayian stílusban állhat, no mindegy... Érkezés a tecsóba, izzadság letötöl, WC pumpa keres. Most tessék figyelni a végső iszonyat még hátra van! FIgyelem! Első eladó:

• "Merre találok WC pumpát?" - ilyentén én

• "A barkácsosztályon." - unottan Ő

Majd kisebezte a mellemet a szél a fénysebességtől amit igénybe vettem a tecsó másik végébe jutáshoz. Egy álmos lány ellenőrzi az árkódokat. Elévetem magam:

• "Szia! Meg tudnád mondani merre találk WC pumpát?" - halálosan komoly fejjel odatéve magam

• "Persze, itt van mögöttem...." - csilingeli vissza, majd belénkfagy a szó!

AZ ISZONYAT! A SZÖRNYŰSÉG! DÖGVÉSZ!

A lány mögötti széles polcok mind üresek, rajtuk apró felirat: "elnézést kérünk idéglenes készlethiány".

Meghaltam, összetörtem. Reményeim és álmaim a WC-vel kapcsolatban egyszerre omlottak össze és maguk alá temettek. Azt hiszem ez már a vég... Megtört emberként távoztam a tecsóból. Honnan szedek én most WC pumpát a nagy büdös Veszprém szélén, reggel 7kor, úgy hogy mindjárt BEPISÁLOK!!!

Hatássszünet

Visszafelé menet egyszercsak felcsillan a remény! Az egyik szaktársam a közelben lakik! Mobil elő, szám kiválaszt és kicsöng!! Álmos hang hallózik:

• "Lenne egy furcsa kérésem. Kölcsön tudnád adni a WC pumpád?" - kérdezem félve

• "Őőőő... hahaha.... persze gyere csak" - jön a felszabdítás

IGEEEEEEEEEN! Menybemenetel a köbön! A vég már olyan távoli kis sötét fellegnek tűnik. Futás!!

Hazatérve a dugulást elhárítottam és boldogan éltem a míg meg nem haltam.

End.

U.I.: A tanulság, hogy nem szabad tésztát lehúzni a WC-n vagy ha mégis akkor legyen otthon WC pumpád (és szigetelőszallgaod!!)