... és valahogy szinte egyből előkerült a borosüveg. De hogy jussunk az isteni nedűhöz, ha nincs dugóhúzó...? [képek mellékelve]
Egy kis magyarázás: Edit a 4. lakótársunk, tegnap beköltözött, és este, mikor Margó is befutott, leültünk egy kis kellemes homoki bor társaságában. Nade igen, leülés meg bor volt, ivás nem. Mert nem volt az egész lakásban dugóhúzó. Negyed10kor kissé gáz lett volna a szomszédhoz átmenni kérni, így máshoz folyamodtunk.
Kicsiny városom nagy fafaragójának, Czupp Pali bácsinak minden tehetségével (vagy legalábbis azt hittem) elkezdtem konyhakéssel kifaragni a parafát (miután a Labellóskupak és egyéb dolgok csődöt mondtak).
Na, szép lassan ment is a dolog, kicsit(????) maszatos volt, de egy idő múlva úgy döntöttünk, adunk neki egy kis kegyelemdöfést a fakanál nyelével...
Hát akkora kegyelemdöfést kapott, hogy beleszállt az üvegbe, a bor meg ránk - engem tulajdonképp megvakított egy fél percre (tudtátok, hogy csíp, ha a szemetekbe megy?!), Margónak meg a hófehér pólójára csöppent rá ("Nem látoook!" "Kit érdekelsz, a pólóm!!!")
Na de aztán jöhetett a jól megérdemelt borozás, persze csak a fényképezés után.
Az asztal...
Közelebbről...
Van Gogh (félfülűnek indult, de kinőtt neki, plusz a szakálla is!)
Hát Margó, ezen nem látszik az asztal...
Nem, nincsenek hajlamaim, hiába van a fejem olyan közel Edit dekoltázsához. :P
"És ezt ember csinálta!" (Én, tulajdonképpen....)
Nomeg Johnnie bácsi azért befigyel a poháron... :)
Utána vagy éjfélig beszélgettünk - míg be nem ütött a nagy vihar és le nem feküdtünk. Azért azt a reggeli takarítást megemlegettük... :D
(A mai napom is jó lett volna, ha nem várok 2 órahosszát egy olyan előadásra, amin rohadtul nem kellett volna ott lennem - anglisztikás létemre a franciások előadására mentem be... hát, enyhén volt égő... :P )