Hétvégém receptje

Pénteken az osztálytársaim többsége igencsak meglepődött, amikor az SQL adatbázis órára öltönyben és nyakkendőben jelentem meg. Kérdezték is: Mi ez a díszhuszár? (jó többség megdicsért, hogy milyen jól áll az öltöny, de ez most nem lényeges) Az öltöny azért volt szükséges, mert a kedvesem szerzett két jegyet a Rómeó és Júlia előadásra az Operett színházba, és ugye oda illik kiöltözni. Gondoltam én bohó... Megérkezve egy iskolai csoportot pillantottunk meg, akik szintén az előadásra jöttek. Annyi volt csak a probléma, hogy az osztály 90%-a pólóban (nem fehér) és farmerban, illetve ehhez hasonló hétköznapi viseletben volt. Tekintve, hogy gyerekről van szó, jogosan merül fel a kérdés, hogy a kedves szülő mit gondolhatott? Hova megy a gyerek. Lehet, én vagyok a maradi gondolkodásmód szerint nevelve, de engem ez kicsit zavart.

Ettől eltekintve az előadás nagyon jó volt, mind a ketten nagyon élveztük. Benvolio és Mercutio alakját nagyon jól adták a színészek, és az egész darab nagyon ötletes feldolgozása lett az eredeti Shakespeare-i műnek.

A darab után úgy döntöttünk, hogy a közeli teaházban tesszük fel a koronát az estére, ami tulajdonképpen sikerült is. Ő egy erdő királynője fedőnevű teát ivott, ami valószínűleg valami hallucinogén anyagot is tartalmazhatott, mert miután megitta nem tudta megállni nevetés nélkül, bármire került a szó. Olyannyira, hogy amikor sütit akartam rendelni, és nem akartam a cookie (ejtsd: kuki) szót kimondani a pincérlánynak, (engem meg a vaníliás fekete tea dobott fejbe... abban is lehetett valami) mindössze azért, mert nem akartam rossza asszociáltatni a hölgyet. És a következő mondat hagyta el a számat: "Én meg kérnék egy ilyen csokikockás, kakaós süteményt... Szóval kukit na!" Hát én úgy még a barátnőmet így vinnyogva nevetni nem láttam. De erre jött ő, és rákontrázott azzal, hogy egy "marlenka" nevű valami mézes süteményt rendelt. Kihozta a pincérlány a sütit, és a szívem közölte velem, hogy hagyjam magára marlenkával. Mondom nem lehet, hogy az erdő királynőjének a szobalánya... Innen már csak egy lépés volt, hogy az a szobalány a név után orosz, és ráadásul a "hagyj magunkra" kijelentés után leszbikus is lett. Fetrengős röhögést rendeztünk ünneplő ruhában egy teaház padlóján.

Másnap 11 kor találkoztunk ismét, és úgy szerveztük, hogy elmegyünk megnézzük az @rc kiállítást, mert én még sosem voltam ilyenen, és mert kíváncsi voltam egy ismerősöm kiállított plakátjára. (megjegyzem nagyon ötletes darabok születtek) A tomboló hőség elől (mert ugye mi is mikor tudunk menni szabadtéri kiállításra?) gyorsan egy Blaha Lujza térhez közeli teaházba menekültünk. Vittem a notebookomat is mert előző este mondta, hogy szeretné megnézni a maradék családi fotóinkat. A legjobban Mancs kutyám kölyökkori képei ragadták meg. Nagyon aranyos kiskutya volt, szó se róla. :) Szépen elszaladt az idő, és már azon kaptuk magunkat, hogy mindketten (de legfőképp én) iszonyatosan éhesek lettünk. Nosza gondoltunk egy nagyot, megnézzük az Arénában a Nascar 3D-t és előtte megebédelünk az általunk csak "tökös" étteremnek nevezett helyen. Megérkezve a helyszínre egy fúrcsa dologra lettünk figyelmesek: az összes mozikassza, de még az étterem is zárva volt. Na mondom itt valami nem stimmt... Édesem talpraesett volt, és megkérdezte az egyik biztonsági őrt, hogy most akkor WTF? Kék ruhás barátunk felvilágosított minket, hogy bombariadó volt az épületben, és senki nem tudja mikor nyitnak ki újra az üzletek és a mozi. Mondom cool. Éhesek vagyunk, és még mozi sincs... Kezdett kijönni rajtam a hisztis kölyök, (persze szépen csendben magamban duzzogtam, ahogy szoktam) amikor is mint egy Holly Light (Warcraft fanok előnyben) jött a kiváló ötlet tőle, hogy menjünk el pizzázni az Árkádba. Gyorsított eljárásban (szinte futóléptekben) indultunk is.

Az Árkádba érkezve gyorsan megtaláltuk az éttermet, rendelés és rövid várakozás után olyan finom, és akkora pizzát hoztak mind a kettőnknek, hogy abban a pillanatban a hisztis kölyök arcára akkora vigyor ült ki, mint ide az Empire State Building. Jóllakottan távoztunk, és a búcsú fontolgatása alatt megpillantottuk az egyik játékboltot. Már régóta akartam nézegetni modellautókat, mert eddig soha nem láttam AstonMartin modelleket, csak maximum olcsó műanyag gagyikat. Most sem szakadt meg ez a széria, úgyhogy marad a keresés továbbra is, viszont egy két iszonyattal találkoztunk a babaosztályon. Azt hittem visszakopog a Pizza belőlem...

Első versenyzőnk egy nyuszi és kutya keverék lény. Íme a kép: NYUSZIAz egész mechanikája olyan, hogy a szívecskét meghúzva a tradicionális csilingelő altató dallamot játssza a gyereknek. A probléma ott kezdődik, hogy az egész úgy néz ki, mintha Mortal Kombat-os fatality módon letépték volna szegény fejét, és a belein keresztül csüngve a szív ott lógna. És azt kell rángatni... BRRRR....

Második versenyzőnket nem is tudom hogyan nevezzem... NYUSZI2 Próbáltam nem arra gondolni, ami amúgy nyilvánvaló. Macifejű nyulunk ugyanolyan elven működik, mint a fent említett csilingelő borzadály, csakhogy itt nem a belét kell rángatni szerencsétlennek, hanem mint... let's face it: törpillánál az OB-t. (Aki nem érti, az még fiatal). Abba bele sem merek gondolni, hogy mi van ha fiúnak képzeljük a macit... BRRR....

Aztán találkoztunk még röhögő láncfűrésszel, aki olyan hangon karattyolt hozzánk, mint a Chaplin filmben életre keltett Hitler. Az ő barátja a szintén vihogó körfürész, ami ráadásul még pörgette a kis műanyag fűrészlapot. Édesem persze azonnal jó gyerek módjára kipróbálta, hogy milyen érzés... És itt ütött szöget a fejembe, hogy oké... a gyerek is 100% hogy kipróbálja majd, de ami sokkal rosszabb, hogy valószínűleg ugyanígy lesz az igazival is, ami már kevésbé vicces. Tekintve, hogy tini korára nem fog tudni 5 sört kérni.

Ezekről a borzadályokról azért nincsen képem, mert megkértek, hogy ne fotózzak. De remélem el tudjátok képzelni.

Tervezek egyébként egy ilyen "borzalmak gyerekeknek" c. bejegyzést, amiben az ilyen retteneteket gyűjtöm össze.

Végül elbúcsúztunk, szép emlékekkel, egy csodálatos hétvégét magunk mögött hagyva.

Vasárnap nagyszüleim voltak nálunk látogatóban, ebédeltünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Tanulás után (mert ugye az is volt már egy kicsi; a rohadt stréber pofámat :D:D ) kicsit felvettem a kontrollert, és frissen vásárolt CastleCrasher-ben püföltem a Bossokat. A játékot ajánlom mindenki figyelmébe! Nagyon élvezetes darab. :) Aztán Gaben barátommal toltuk pár pálya erejéig Forza Motorsport 2-ben, amikor ismét kiderült, hogy van még hova fejlődnöm. És két újabb szállóige (szószerint... :D) is született: "Alacsonyan szállnak az Audik" "Csak a PUG, csak azt szereti más autóra rá se néz" Istencsászár zárása volt a hétvégének!!!

Ez lett volna az én hétvégém. Szép hetet mindenkinek! :)

Maradok Tisztelettel: RedBoyforCE