Gyerekkoromban sok régi amerikai sorozatot néztem, melyek szinte egy az egyben a: "jön a hős és megmenti a napot" kaptafára készültek. A nézőnek nem kellett aggódnia a különböző szereplők lelki bajai miatt, nem voltak komoly fordulatok, csalafinta csak-az utolsó-pillanatban-derül-ki helyzetek és mindenki elnyerte méltó büntetését. Egyesek talán most fanyalogva gondolnak vissza azokra az időkre a mai Hollywood-i filmtermés árnyékában (hiszen most az a filmek tarolnak, ahol minél borzalmasabbra nyújtott szenvedés után lesz valami félmegoldás). Hol vannak a szupermacsó eksönhírók? Manapság már az nagy szám ha a főhősnek nem váltak el a szülei és persze az emancipált főhősnő(k) porolják el a gazfickókat. Milyen világban élünk?!
Tehát gyerekkorom meghatározó élményei közé tartozott az A-Team (Szupercsapat), Magnum, Knight Rider, Macgyver és társai. Jöttek a klassziksu arcok és rendet vágtag a gonoszok erdején, a nők a lábaik előtt hevertek ők pedig csak "bocs baby, de mennem kell" felkiáltással ellovagoltak az éjszakába (na jó Magnum mindenkit hanyattdöntött) új kalandok felé.
Tehát Macgyver. A kedvenc hősöm az oldschool korszakból, aki még rágógumiból is atombombát tud faragni pillanatok alatt! Soha nem fog fegyvert és mindig kivágja magát a bajból. Gyerekként hamar én is elképzeltem, hogy mindenféle otthon található anyagokból szerkesztek majd varázslatos eszközöket amikkel majd jól elintézem a gonosztevők, ha jönnek hozzám betörni! Gondolatot tett követte és elkezdtem mindenfélét építeni (főleg mert kaptam valahonnan egy "komolyabb" barkácskészletet). Nem részletezném azokat a problémákat amiket egy hozzám hasonló otthonülő srác tud okozni ha szerszámok közé kerül. Fúráson kívül mindent csináltam ami csak eszembe jutott és amit csak találtam az apám szerszámai és háztartási pótalkatrészei közt. Sajnos nem sok maradt meg ebből a nagy szerelési buzgalomból mára... 8)
Mindenesetre amikor először ütött meg az áram már éreztem, hogy valamivel kapcsolatban hiányos a tudásom,de azért tovább szórakoztam. Egy-két kidurrantott villanykörte (fali konnektorra kötve offkorsz) és csavarhúzóval szúrt seb után viszont kezdett lelohadni a lekesedésem, úgyhogy a dolog annyiban maradt. Azért manapság is szoktam szerelgetni, de inkább csak akkor ha rákényszerülk. Sajnos trial and error alapján tanulok szóval előbb baromira tönkre kell tennem valamit, hogy utána könnyedén javítsam!