Ennyi minden történt velem tegnap, nézzük részletesen:
Tegnap már 9:20as vonaton ültem (amit érkezéskor mellékvágányra állítottak szal ott álltunk negyed órát) hogy nyitásra odaérjek a boltba hogy átvegyem a Sony Ericsson W910i-t aminek a kiválasztásáért egy nagyon nagy thanxet üzenek e.vid kollégának! A telefon minden igényt kielégít (na jó AZT azért nem :P). Dögös kívül, okos belül, és tényleg nagyon jól szól! Kiváló a füles amit adtak hozzá. Eddig sose használtam agybadugós fülest, de meglepően könnyű megszokni és ami igazán meglepett, hogy milyen csöndet csinál, ha csak úgy be van dugva zene nélkül. Sétálok a Blahán, próbálom beállítani a rádiót és azt veszem észre, hogy csak egy-két tompa zaj szűrődik be. Tényleg nagyon jól kirekeszti a nem kívánatos hangokat, így vonaton is tök jól használható marad. Nagyon szép a kijelzője (Nokia 6070-t ezen a téren nem nehéz felülmúlni) Már gyártottam is hozzá egy faxa BMW M3-as témát. Telefonról ennyit, még egyszer köszi a segítséget az előző blogpostban.
A Mávról meg annyit, ha nagyon unatkozol otthon a nyáron csak próbálj meg utazni vonattal 25km-t és rögtön ki van töltve a szabad időd. A lényeg, hogy a 30 perces utat oda felé 45perc alatt, visszafelé 1óra 10perc alatt teljesítettem. MÁV RULZ!!444
A napot pedig Pink Floyd: The Wall című filmmel zártam, ami egy értelmetlen zagyvaság(nak tűnt így este, egy fárasztó nap után.) A zenék nagyon jók, de igazából nem szól semmiről(vagy nem elég kifinomult az ízlésem és nem értem a művésziségét), szóval nekem egy csalódás ez a film…