Azaz, nincs rosszabb, mint felnőttkorban, gyermekbetegséggel szívni...
Van szerencsém, nem mondhatom, végig asszisztáltam, ahogyan a gyerek, Natikám bárányhimlős lett, majd hogy-hogy nem, sikeresen megkaptam én is...
Mit is mondhatnék, mondták, hogy szívás felnőttkorban, de meg kell mondjam, tényleg nagyon nagy szívás...
Először is megbolondulok a viszketéstől, kigyulladok minden átmenet nélkül és közel 40 fokra rúg a lázam, a legidiótább helyekre jönnek a puklik, de hogy mitől kell ezért hányni azt nem tudom és főleg még WC-re szaladgálni...
Éljen a mindent vivő bárányhimlő...